Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

renden levő politikai kérdések közvetlen támogatását kérték számon. Ennek egyik következményeként a világnézeti oktató-nevelőmunkát gyakran a frázisszerűség, a tananyag eszmei mondanivalójának eltorzítása, vulgarizálása jellemezte.

54 „A fő problémát az jelentette — írja visszaemlékezésében a salgótarjáni gimnázium 1949-ben kinevezett igazgatója —, hogy a szektás áramlatokat olyan keretek közé szorítsuk, aminek folytán egységesebb ráhatások érnék a tanulókat. Ez a munka igen szívós és fárasztó volt, sokszor bizony lealacsonyító ..." „A jegyzőkönyvek sajnos arra is engednek következtetni •— tette hozzá a gimnáziumot a 60-as évek végén irányító igazgató —, hogy voltak nevelők, akik az ideológiát és annak sokszor üres csengésű kimondását felemelkedésük vagy egzisztenciájuk biztosítékának látták."

5

' A marxizmus-leninizmus eszméinek terjesztéséhez elsősorban a pártoktatás különböző formái biztosították a kereteket. Az akkori helyzetben igen jelentős volt, hogy közvetlenül az egyesülés után, 1948 júniusában már 105 szeminárium működött a megyében, amelyeknek 2000 hallgatójuk volt. Ugyanakkor egyéni tanulásra 420-an jelentkeztek. Salgótarjánban és Balassagyarmaton munkásakadémiát szervezett a megyei pártbizottság. A háromhetes megyei pártiskolát 1948 nyarán kétszeresére bővítették, így egy-egy ciklusban 50 hallgatóval ismertették meg a marxizmus főbb alapelveit. De azzal is számoltak, hogy az év végéig az egyénileg tanulók száma 1000-re, a szemináriumi hallgatóké 5000-re emelkedik, s a pártiskola rövidebb tanfolyamait 280 párttag, aktivista végzi el. A propagandamunka irányítására a megyei pártbizottság mellett külön oktatási bizottság, majd 1950-ben előadói iroda alakult. Megnőtt az igény az újságok, folyóiratok iránt is. Egy év alatt kb. 20 %-kal emelkedett a pártsajtó példányszáma a megyében. 1949 végén 208 népnevelő csoport működött 3105 társadalmi munkással.

56 Az 1950. június 11-i megyei pártkonferencia — a Politikai Bizottság 1949. október 20-i, a párt elméleti színvonalának emeléséről hozott határozata alapján — feladatul szabta a színvonalasabb propagandamunka kialakítását, az elméleti igényesség növelését, a vezetők tanulási fegyelmének erősítését és a megkülönböztetett törődést a bányászok, az építőmunkások és a dolgozó parasztok eszmei-politikai fejlődésével. E célnak azonban a pártoktatás — a fentebb már említett okok miatt — távolról sem tudott megfelelni. Így a propaganda az elvi-ideológiai irányba történő elmélyülés helyett inkább az eltorzult politikai gyakorlat „megideológizálására", a napi taktikai lépések prakticista magyarázgatására degradálódott. A tömegpolitikai munkában 1953 középéig úgyszólván folyamatosan napirenden tartották az osztályharc állandó éleződésének hamis elméletét, egyes személyek gátlástalan és mértéktelen dicsőítését, valamint a háborús veszély eltúlzására épített békepropagandát; továbbá az öncélúan hajszolt nehéziparfejlesztést, a kollektivizálást, s az egyre süllyedő életszínvonal mellett az áldozatvállalás szükségességét és a szocializmus jólétének szembeállítását a nyomorgó kapitalizmussal. Az SZKP történetének egyoldalú, a személyi kultusz szellemében kialakított változata sem adott hiteles képet a nógrádi dolgozóknak a lenini párt hősi küzdelmeiről, a szovjet nép életéről. Mindezek folytán ezekben az években — lényegében az SZKP XX. Kongresszusáig — a pártpro-