Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956
paganda nem lehetett hatékony eszköze a marxizmus-leninizmus terjesztésének Nógrád megyében sem. A megye sajátos tudati problémái (pl. a vallásos befolyás a falvakban) súlyukhoz képest alig kaptak teret az ideológiai és kulturális nevelőmunkában. Ezzel magyarázható, hogy a vallásos nézetek erős hadállásai szinte érintetlenek maradtak, sőt az erőszakos adminisztratív fellépés következtében olyan területeken is terjedtek, ahol korábban nemigen voltak jellemzők. „Az a tapasztalat, hogy a bányász-falvakban igen erős a klérus befolyása — olvasható az egyik 1952 májusból származó tanácsi jelentésben —, és az ott lakó bányászok nem a bánya befolyását viszik haza a falvakba, hanem ellenkezőleg, a falun érvényesülő klerikális befolyás kerül általuk a bányákba." 57 A megye kulturális élete ez időszakban nagyjában az ismeretterjesztő előadásokra, az öntevékeny művészeti csoportok tevékenységére és az olvasómozgalomra korlátozódott. De az ismeretterjesztés is zömmel a falusi lakosság körében szervezett Szabad Föld Téli Esték előadássorozataiból állott. (Az 1949/50-es évadban például 152 helyen indult előadássorozat.) A Szabad Föld Téli Esték előadásai a társasgazdálkodás előnyeit voltak hivatva bemutatni. Nem egy községben közömbösen, vagy ellenségesen fogadták ezeket a nagyüzemi mezőgazdaság fölényét direkt agitációban bizonygató előadásokat, s több helyen ezért kudarcba is fulladt (Vanyarc, Csesztve). Hugyagon „istentelenségnek"' tartották a természettudományos előadásokat. Az ismeretterjesztő előadásokat a pártszervek csak akkor értékelték, ha azonnal „visszatérült", mint pl. Endrefalván, ahol a robbanómotorokról szóló előadás után a hallgatók közül többen jelentkeztek traktoros tanfolyamra. A napi feladatok megoldására irányuló közvetlen mozgósítás igényét még inkább tükrözi az olvasómozgalom. (1949-ben a MNDSZ szervezésében 34 olvasókör működött.) A könyvtárakban szervezett olvasó órákon felolvasásokat tartottak a legfrissebb politikai irodalom egy-egy terméséből. 58 A kulturális programot az öntevékeny művészeti csoportok (színjátszók, táncosok, bábosok, dalkörök, zenekarok) alkalmi fellépései és a különböző szintű kultúrversenyek jelentették. A kultúrversenyeken — de az egyéb műsorokban is — a tömeges részvételen és a napi politikát közvetlenül támogató művek bemutatásán volt a hangsúly. Egy-egy színdarab — általában csoportos — megtekintésétől a politikai és gazdasági vezetők konkrét termelési eredményeket vártak. A tartalmi munka, az igényesebb, haladó szellemű alkotások befogadására való felkészítés, a tömegek kulturális igényeinek fejlesztése háttérbe szorult. A mennyiségi és rendezvény-szemlélet, az erőltetett aktualizálás a bürokratikus és adminisztratív formák, módszerek elburjánzásával párosult. 1951-ben összesen 129 kultúrcsoport s 1955-ben már 83 színjátszó, 73 tánc, 33 énekcsoport, valamint 16 népi zenekar működött a megyében. 59 Állandó jelleggel főként az üzemek (acélgyár, két üveggyár, tűzhelygyár, bánya) kultúrgárdája tevékenykedett, ezek közül is kiemelkedett az acélgyári Petőfi színjátszó csoport. Baglyasalján képzőművészeti szabadiskola alakult, Bóna-Kovács Károly festőművész irányításával. 1949-ben 31 növendéke volt, valamennyien a megye üzemeiből származó ifjúmunkások. 1952 decemberében bemutatkoztak a megyei tanács épületében megrendezett első kiállításukon és 1955-ig még két kiállítást rendeztek. 1955-ben a csoporthoz tartozó id. Szabó
