Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

Jegyzetek

jósok beszámolója. Szerintük: „A horvátoktól északra van Maegtjalonde — Mégyá-ország „hatalmas hegyek ölében" és megemlítik az ott lakó „saecel-"eket, azaz a székelyeket is. — L. „Normann hajósok segítik eldönteni mikor volt a honfoglalás?" c. cikk a Hazai Tudósítások (Kiadja a Magyar Távirati Iroda), Budapest, 1967. november 15. (IV. évf. 22. sz.), 10. p. — A Maegtjalonde elnevezésben a megye szavunkban is meglevő ószláv (bolgár? pannonszláv?) mega szó ,,határ" jelentését sejtjük. — BELITZKY J.: Vázlatok a nyugatdunántúli gyepűk népeinek történetéhez. Budapest, 1940. c. tanulmányomban a kiváltságokkal (1270., 1329., 1356., 1595.) rendelkező Felső-Örvidék népeivel kapcsolatban még azt írtam, hogy (11. p.) „A honfoglaló magyarok a földművelő és iparűző avarságot valószínűleg meghagyták eredeti helyén, azaz ott, ahol találták. A pásztorgazdálkodó és katonáskodásra kiváltképp alkalmas, mozgékony avarságot pedig a magyar törzsszövetség peremén helyezték el... Valószínű, hogy éppen a katonáskodó avarság kebelében kell keresnünk a hozzájuk a Kaukázus vidékén, a VI. században csatlakozott magyar töredékeket is. Ezt a csatlakozott magyar töredéket ugyanis valószínű, hogy az avar törzsszövetség előharcos népként alkalmazta. A magyarsághoz való csatlakozás után most már a turk-avarokkal együtt ugyanezt a szerepet töltötték be a magyar törzsszövetségben is." — Ma úgy látom, hogy a székelyek és velük együtt a palócok nem az avarokhoz, hanem a bolgár-törökökhöz csatlakozott magyar töredékek voltak és valószínűleg a IX. század folyamán kerültek a Kárpátmedencébe. 41 BELITZKY J.: A palóc nép és népnév eredetéről és A palócok eredetéről c. cikkemben a palóc nevet nem szláv, hanem finnugor (szamojéd) eredetű szónak tartom. Jelentése ez esetben „keverék", akárcsak a török eredetű bolgár és a (ugyancsak véleményem szerint) finnugor (balti finn) eredetű székely és a hun-avar (kfnai alapréteg) hun népneveké. Űgy vélem, hogy ugyanezt a .,keverék"-et jelenti a hun-avar eredetű (japán alapréteg) magyar népnevünk is, sőt a kun (kínai alapréteg) népnév is. — Vidékünk baltifinn és szamojéd, eredetű helynevei pedig lehetnek jóval a honfoglalás előtt idekerültek is. Mindez azonban csak az egyik lehetőség a többi valószínűség közül. — A belső gyepűvonalak és a helyi gyepűk meghatározásának egyik alapvető feltétele az élő és a történelmi „dűlőnév anyag" Összegyűjtése és térbeli ábrázolása, ami vidékünkre nézve eddig nem történt meg. 42 A székely rovásírás jobbról-balra íródott, a magyar rovásírás (pl. a margitszigeti feliratos kő), balról jobbra, és több betűje nem azonos a székelyével. L. CSALLÁNY DEZSŐ kutatásainak rövid összefoglalását: HEVES FERENC: Rovásírás balról jobbra. A margitszigeti felirat megfejtése. Magyarország, 1970. december 20. (VII. évf. 51. sz.) 1. és 23. p. — BÉL, MATTHIAS: De vetere literatura Hunno— Scythico exercitatis, Lipsiae, 1718. — SZABÓ KÁROLY: A régi hunszékely írásról. Budapesti Szemle, Űj folyam, 1866. (V. k.) 132. és 136. p. — FINDURA IMRE: Palóc-világ. — Nógrádj Lapok és Honti Híradó, 1885. április 19. (XIII. évf. 16. sz.). — A Nógrád, Hont és Nyitra megyei kisze- vagy böjtkihordásra nézve 1. RÓHEIM GÉZA: Magyar néphit és népszokások. Budapest, 1925., 240—244. p. — A kisze szó hun-avar eredetére 1. a. 3. jegyzetben jelzett tanulmányom. Teljes fogalmi körülírással így fejezhető ki: „Rossz termésű, évet (vagy rosszat) eltávolító készítmény, amely egyúttal zálog és biztosíték is, hogy a rossz lélek elpusztul''. — A kisze járásra nézve 1. FARKAS PÁL: Nógrád vármegye népei, a MVV „Nógrád vármegye" c. kötetében 164—165 és 170. p. — KOMORÓCZY MIKLÓS: Hont vármegye népe, a MVV „Hont vármegye és Selmecbánya sz. kir. város" c. kötetében, 134. p. — Uö. Gömör-Kishont vármegyében már nem említi. ÁUO XI. 547. p. — „deinde venint ad Baluankewe, et ibi sunt quatuor mete" — A bálvány szavunk eredetére nézve 1. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára I. Budapest, 1967. 234. p. — Amelynek alapján esetleges hun vagy avar (kínai szócsoport) eredete is feltételezhető a magyar a szláv és a török nyelvekben. — A bolgár-török kámánok, vagyis sámánok jelentős, a harcok során az ellenséget megbűvölő varázsló szerepére nézve 1. SEBESTYÉN GYULA: A magyar honfoglalás mondái, I. Budapest, 1904. 110—111. p. — A göcseji palócok sámánjaira és Kámaházára, mint azok egyik központjára nézve 1. SZENTMIHÁLYI I. i. m. 23. oldalán közölt térképvázlatot. — NAGY IVÁN gyűjteményében levő, általam még használt, jelenleg lappangó, kéz-