Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

katonai gyakorló területét a Marcal és Patvarc közt fekvő Sőjt, Vessenc mester várszolgálatból kivett fiainak, Jánosnak és Tamásnak adta, de mivel a várjobbágyok a nádor által tartott megyei közgyűlésen panaszkodtak, hogy emiatt ott nem gyakorlatozhatnak, azt visszaveszi és Domonkos fia Jánosnak és fiainak, Miklósnak és Tamásnak adja, de úgy, hogy ott ismét katonai gyakorlatokat tarthassanak. Ez az állapot 1381-ig tartott, amikor a király végleg Sőji Miklósnak adta a területet. 1375-ben így került a nógrádi várhoz tartozó (Ipoly-) Balog is a Vece és Patak közötti erdővel együtt a Baloghy család birtokába.

28 Megyénk XIV. század derekán még meglevő szabad és nem szabad rétegei is egyre inkább az országos törvényekben lefektetett elvek szerint tagozódtak, amiben nagy szerepük volt a nádorok elnöklete alatt tartott generális congregatioknak. Ezeken többnyire Nógrád és Hont, és ritkábban, főleg a XV. században, Nógrád és Heves vármegyék nemessége jelent meg. Az 1340-es évektől kezdve ugyanis a nádor vidéki bíráskodása helyébe az ő elnöklésével tartott megyei közgyűlések léptek, ami a nem nemeseknek a megyegyűlésekről való fokozatos kiszorítását eredményezte. Hont és Nógrád megyék közgyűlése azonban még 1366-ban is „a nemesek és minden más rendű és állapotú emberek" törvénylátó gyülekezete volt. Vagyis a nemesség sorainak rendezése a XIV. század második felében még nem tekinthető lezártnak. Ezt bizonyítja az ez idő tájt keletkezett Ars Notarialis (A jegyzői mesterség) című formulás könyv megyei közgyűlési meghívójának mintája, amely szintén a „minden nemeseknek, valamint minden más rendű és állapotú embernek" címzést viseli Ezzel szemben az 1400. július 19-én kelt iratukban Nógrád megye alispánja és szolgabírái már csak „megyénk nemeseinek gyűléséről" beszélnek, bár 1405ben Pest és Pilis vármegyék közgyűlésén még a nem nemesek is megjelentek. A XIV. és XV. század fordulóján már jelentkező kizárólagosan nemesi megyegyűlési jelenlétnek másik indítéka az, hogy Mária királynő 1384-ben — elismerve és kibővítve IV. Béla 1267. évi dekrétumát — elrendelte, hogy a nemesség megyénként négy-négy követtel képviseltesse magát az országgyűlésen, ami azután az egész XV század folyamán megmaradt, bár nem valami szigorú következetességgel, mert a megyék — nyilván a távolság vagy a zavaros állapotok miatt — hol négy, hol két követet küldtek. A nádor elnöklete alatt tartott közgyűlések sűrűségét különböző tényezők — beutazza az országot, királyi parancs, sürgős ügyek stb. — határozhatták meg. Egy viszonylag teljes összeállítás szerint korszakunkban 1343 októberében, 1349 júliusában, 1351 júniusában, 1353 októberében, 1357 júniusában, 1369 augusztusában, 1372 júniusában és 1381 májusában voltak Nógrád megye számára nádori közgyűlések. Ezt kiegészíti, hogy egy hiányosan reánk maradt oklevél szerint 1331 és 1360 között — Nagy Iván megállapítása szerint 1342-ben Gyarmaton — Gilétfi Miklós nádor Heves és Nógrád megyék számára is tartott generális congregatiót. A közgyűlések időtartamát az ügyek elintézéséhez szükséges idő szabta meg. A nádor elnökletével tartott gyűlések rendszerint heteket vettek igénybe, így pl. az 1388-ban a Gyarmat mellett Laczkfi István nádor jelenlétében tartott generális congregatió első kiadványát június 29-ről, az utolsót pedig augusztus 1-ről ismerjük, vagyis a gyűlés több mint egy hónapig tartott. En-