Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
a szepesi káptalant bízta meg az ügy kivizsgálásával, akik Nógrád megye nemessége körében nyomozva a fentieket jelentették. Azt várnánk, hogy a királyi parancsra eljáró hatósági személy ellen elkövetett, öt gyilkossággal súlyosbított hatalmaskodás rövid úton, a tettesek megbüntetésével ért véget. Nem így történt! Az ügy Csetneki és a Hasznosiak (Pásztóiak) magánügyévé fajult, sőt mivel az alispán vagy emberei egy összeütközés alkalmával Pásztói Istvánt megölték — ez a hatodik gyilkosság ebben az ügyben — Csetnekit 200 márka vérdíj négy év alatti, négy részletben történő kifizetésére ítélték, sőt még arra is kötelezték, bőgj' 1351. július 15-én ötvened magával tegyen esküt az egri káptalan előtt, miszerint nem a saját kezével és nem előre megfontolt szándékkal ölette meg Pásztói Istvánt, amit ha nem tesz le, akkor még 50 márkát kell fizetnie. Csetnekinek azonban urával az itáliai hadjáratba kellett mennie és ezért az első részlet fizetésére halasztást kért és kapott, de az esküt nem tette le. Pénze elfogyott, hosszas és bonyolult alkudozások vették kezdetüket, amelyek 1353-ban zárultak és Csetneki teljes eladósodását eredményezték. Szécsényi Kónya Miklóst Gilétfi Miklós nádor fia, János mester követte az ispáni székben. Valószínű, hogy már 1351-ben nyerte el méltóságát, de még 1384-ben is viselte és így több mint három évtizeden át állt a megye élén. Már az ő alispánja lehetett az 1351-ből ismert Pál mester és az övéi 1358-ban Sári Miklós mester, 1372-ben Gergely — aki talán azonos az 1389-ben szereplő Gergellyel — és 1384-ben Miklós. Gilétfi János ispánkodása idejében válhatott állandóvá megyénkben azoknak az addig „ad hoc", egy közgyűlés tartamára választott nemeseknek tisztsége, akik mint megyei esküdtek (iurati assessores) segítőtársként működtek az alispán és a négy szolgabíró mellett. Megyénknek 12 esküdtje volt. Ezek az 1358 októberében Kont Miklós nádor elnöklete alatt tartott közgyűlésén a következők: Romhányi György mester, Zsidói Tamás, Salgói Dénes, Tarjáni István, Salgói Miklós mester, Kálnai Egyerök, Farkasi István, Péter fia Miklós mester, Pilisi Miklós, Tarnóci Székely Gergely, Penci András és Losonci Tamás voltak. Lakóhelyeik nevével azonos „vezetéknevük" alapján állítható, hogy a megye tájegységeit képviselték Sári Miklós alispán, Zomotori Simon, Debercsényi Péter, Péter fia János és Vanyarci Tamás szolgabírák segítőtársaiként. 27 A nemesség és a jobbágyság mellett megyénkben még a XIV. században is éltek várjobbágyok. Ennek az az oka, hogy a királyi vármegye felbomlása után még mindig maradtak földesurak kezébe nem került várföldek és falvak. Ezekből I. Károly, várnagyokat állítva élükre, királyi váruradalmakat (Szanda, Buják és Fülek) szervezett, ahol megmaradtak a várjobbágyok és várnépek társadalmi kategóriái. A várj obbágy ok a várgazdaságok nemesei, akiket adófizetés szempontjából még Mátyás 1467. évi dekrétuma is megkülönböztetett az ország nemeseitől. Nógrádban ezek a várj obbágy ok részt vettek a megyei közigazgatásban is. Pl. 1345. április 6-án János alispán és a négy szolgabíró Ambrus garábi prépost kérésére egy hatalmaskodás kivizsgálására Demeter szolgabírót és Benedek várjobbágyot küldte ki. A régi várszervezet némi maradványa még 1373ban is élt, sőt, működését a király még biztosítani is igyekezett. A nógrádi vár 6 Nógrád megye története 81
