Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
kiépítését jelenti. Az 1298. évi LXIX. tc. a szabad költözést nemcsak biztosította, hanem azt az urak érdekében korlátozta is. Eszerint „egy nemes bármelyik parasztja, vagy jobbágya, ha akarja, miután engedélyt kapott és a szokásos igazságos terrágiumot megfizette, ura birtokáról más nemes birtokára vagy máshová, ahová jónak látja, ott tartózkodás végett minden javaival szabadon átköltözhet". 11 A RÉGI OLIGARCHÁK BUKÁSA ÉS AZ UJAK FELTŰNÉSE Megyénk birtokviszonyainak történetében jelentős fordulat következett be a XIV. század első három évtizedében. A régi nagybirtokosok politikai állásfoglalása saját maguk és familiárisaik bukását, birtokaik elvesztését és új birtokosok kezébe jutását, a kellő időben állást nem foglalóknak pedig a közéletből való visszaszorítását eredményezte. Mindez hatott a különböző néprétegek életére és fékezte a köznemesi vármegye tevékenységének kibontakozását. III- Endre halála után trónigénye gyors kielégítését remélte Károly Róbert, de trónkövetelőként léptek fel IV. Béla unokái, II. Vencel cseh király, majd pedig Ottó bajor herceg. II. Vencel, mivel fia, Vencel, III. Endre leányának a vőlegénye volt, javára lemondott a magyar trónról. — Az ifjú Vencelt támogatta Csák Máté nádor, a kalocsai érsek és több más főpap, köztük a váci püspök. Pártjához csatlakoztak megyénk nagybirtokosai és a középbirtokosok közül számosan. Közülük Záh Felicián benső barátságban volt Csák Mátéval, Balassa Demeter és Rátót-nembeli László bán pedig tagjai a cseh királyfit a magyar trónra meghívó követségnek. Az esztergomi érseket és a Kacsicsnembeli Szécsényi Tamást kivéve, akik Károly Róbert hívei voltak, megyénk nagybirtokosai és hatásukra a kisebb birtokosok is a cseh királyfit támogatták. Vencelt (1301—1305), aki mint magyar király a László nevet vette fel, 1301. augusztus 7-én a kalocsai érsek koronázta meg Székesfehérvárott. Ugyanekkor az esztergomi érsek Zágrábban Károly Róbertet kente fel királlyá. Vencel sokra értékelte a nógrádi urak tevékenységét és megyénkben is felkereste őket. Ügyeik intézése végett 1303 májusában Pásztón volt és a Rátótokat birtokadományokban részesítette. A ,,Szent Koronát" mindenüvé magával vitte és azt egy ideig az akkor nógrádi (ípoly-)Balog kőfallal kerített templomában — és talán Pásztón is — őrizték. Károly Róbert hadai ekkor Vencel apjának érdekeit veszélyeztetve Morvaországba törtek. Ez, és az, hogy a Vencelt támogató főpapok halála után azok székét pápabarát főpapok foglalták el, eredményezte azt, hogy megyénk nagyurai közül a Rátót-nembeli Domokos, aki 1303-tól Nógrád vármegye ispánja, László, Lesták, Lóránt és Kakas, Kompolti Péter és a Csák-nembeli Ugrin, Károly Róbert pártjához csatlakozott. Apja halála után Vencel lemondott a magyar koronáról, amit Ottó bajor hercegnek adott át. Vencel támogatói ettől kezdve Ottó (1305—1308) hívei, de őt a Kán-nembeli László erdélyi vajda elfogta és így 1308-tól kezdve Károly Róbert az ország egyedüli királya. A nógrádi urak zöme, köztük a Csák-nem5* 67