Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

beli János is, aki 1307. június 1-én Károly Róbert számára Budát elfoglalta, az Anjou-párt híveivé lettek. A pápa 1307 augusztusában Károly Róbert ügyeinek rendezésére Gentilis bíbornokot küldte követéül hazánkba. Az 1307. októberi pesti, Károly Róbertet királlyá választó országgyűlés nógrádi résztvevői közül a Rátót-nembeli Domokos, László és Kakas, valamint a köznemes Szügyi András nevét ismerjük. Valószínű, hogy az 1308-ban Gentilis elnöklete alatt tartott budai értekezleten is voltak nógrádiak. Itt mondták ki, hogy mindazokat, akik az uralkodó személyét megtámadják, az egyház kiátkozza, és hogy az ily nagy bűnnek megtorlása „ne csak a bűn elkövetőit, hanem az elítéltek ivadékait is sújtsa, minthogy méltó, hogy a gonosztett mértékéhez képest növekedjék a bosszú is." A budai határozat tragikus következménye lett 1330-ban, éppen megyénkben, Záh Felicián nemzetségének kiirtása. Gentilis elsősorban Csák Máté megnyerésére törekedett. A kékesi találkozón (1308. november 10.) — ahol fontos szerepet vitt Záh Felicián is, aki szintén a megegyezés híve volt — meg is állapodtak abban, hogy a volt nádor beszünteti az ellenségeskedést és urának ismeri el I. Károlyt.

12 Csák Máté azonban nem tartotta meg kékesi ígéretét. Nem jelent meg I. Károly utolsó, 1310. augusztus 20-i koronázásán, és újból pusztítani kezdte a királypártiak javait. Megyénkben is újból föllángolt a harc. A Kacsics-nembeli Mihály, Péter, Lesták és Mikus 1310-ben négy várukat — Hollókőt, Baglyaskőt, Somoskőt és Sztrahorát — átadták Csák Máténak, ahonnan katonái két éven át éreztették hatalmát. 1311-ben megfosztották Csák Mátét tárnokmesteri méltóságától, amin az felbőszülve Váctól a Tiszáig végigpusztította a király híveinek birtokait. Gentilis ezért 1311 júliusában kiátkozta. Ekkor Csák Máté és hívei feldúlták az esztergomi érsekség és a nyitrai püspökség birtokait. Ennek során rohanták meg Csák Máté nógrádi hívei az esztergomi érsek birtokait, ahol Érsekvadkert, Borsosberény, Ipolyszalka és Szebeléb templomait is feldúlták. Érsekvadkerten zsákmányolás közben hét embert megöltek és nemcsak feldúlták a falvakat, hanem a nőket is megbecstelenítették. A tettesek a Kacsics-nembeli Mihály, Péter, Lesták, Mikus és Jákó voltak, akik Hollókő várából törtek elő embereikkel. A király most egyenként igyekezett megtörni a pártütők hatalmát. Ilyen sikeres akció volt, hogy amikor Ibur fia István, Csák Máté parancsára ostrom alá vette Buják várát, Dénes fia Pál mester — Szeged és Óbuda várnagya — az ostromlókat szétverte és parancsnokukat is elfogta, aki azonban fogságából megszökött. Csák Máté ekkor tőrbe akarta csalni a királyt. Megegyezett Csák János országbíróval, Ecseg várának urával, hogy fogja el Károlyt és szolgáltassa ki neki. Az összeesküvés kitudódott és Csák János Mátéhoz menekült. Több sikerrel járt Balassa Demeter, aki a király seregét 1700 lovas élén sikerrel szorította vissza a Szepességbe. Az 1312. június 15-i rozgonyi csatában törte meg a király ellenfelei erejét. Itt esett el Csák Máté oldalán a Kacsics-nembeli Dénes, de ott voltak mellette Nógrádból Balassa Demeter, Varsányi István, András és Péter, a Kacsics-nembeli Lesták, Mikus és Jákó is. Velük szemben, a királyi seregben volt Kacsics-nembeli Szécsényi Tamás, továbbá Homokterenyei Péter és György,