Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
Az 1267-ben elért eredmények továbbépítését a XIII. század utolsó három évtizedének gazdasági, társadalmi és politikai válságai, a központi hatalom meggyengülése, továbbá a nagybirtokosok hatalmának megnövekedése részben elősegítette, de részben hátráltatta is. IV. (Kun) László (1272—1290) kiskorúsága idején édesanyja, a kun herceglány, Erzsébet uralkodott. Megyénknek ekkor, rövid ideig, Fülöp váci püspök az ispánja. A IV. László hívei túlzott méretű megjutalmazása miatti elégedetlenség és az udvar körében fel-fellobbanó kisszerű ,,palotaforradalmak"' országszerte lázadozásokhoz, nagyurak fegyverrel vívott családi háborúihoz vezettek. Vidékünkön a Gut-Keled-nembeli Joakim bán udvari méltóságaitól való 1273. évi megfosztása, majd pedig 1274-beli visszaadása a hatalmaskodások fő oka. A Joakim-pártiak vezére megyénkben Furró Péter, a Balassák egyik őse, aki Héder-nembeli Németújvári Henrik bánnal szövetkezve Kékkő várából indított harcot a király hívei ellen. Furró Pétert birtokai elkobzásával büntették és azokat unokatestvérének, Demeter ispánnak adományozták, ami azonban a királyi kormányzat gyengesége miatt nem volt végrehajtható. Birtokait haláláig megtartotta, majd pedig özvegye, Vigmándi Erzsébet és veje, a Hont—Pázmán-nembeli Lambert tartották kezükben Kékkőt, a gyarmati várat és még több birtokot is elfoglaltak. A király 1277-ben az Alsó- és Felsőpetényben birtokos Csák-nembeli Ugrint tárnokmesterré, Csete fia Aladárt pedig nógrádi ispánná nevezte ki és csakhamar követségbe küldte Bécsbe. Folyt a II. Ottokár elleni készülődés. Fő mozgatója Nógrádban Tamás váci püspök, aki megyénk katonaságát Székesfehérvárra vezette. A had távozása után Nyitrából és Hontból a Hont-Pázmánnembeli Kázmérfiak támadtak megyénkre. Méltó társuk volt a fosztogatásban a Kékkő várából ki-kitörő rokonuk, Lambert. A rablólovagok garázdálkodása a morvamezei győzelem után sem szűnt meg. IV. László nógrádi hívei főleg a Cserhát déli oldalán birtokos urak voltak. Közülük Rosd-nembeli Demeter 1280-ban a fellázadt kunok elleni hódtavi csatában esett el. 1281-ben Finta nádor mellőzése miatt az Aba nemzetséggel keveredett harcba a király. Lázadásuk Nógrádban is felkelést idézett elő a Medves vidékén. Héder-nembeli István nádor dunántúliakból álló seregével elfoglalta Gömört, majd pedig a felkelők központját, az akkor nógrádi Gede várát. Röviddel ezután, amikor Csák Mátét nevezte ki nádorrá a király, István is fellázadt IV. László ellen. A belső harcoknak a tatárok 1285 februári betörése vetett véget, akik Pest felé való száguldásukban Nógrád déli részeit is elpusztították. Néhány hétig tartó hadjáratuk azonban kudarccal végződött és véres fejjel menekültek Erdélyen át. Kiverésük után újból kitört a belső háború. 1287-ben a lázadók a Zsitva mellett megverték a király seregét, IV. László Liptó megyébe, onnan pedig május havában — miközben hívei állandó harcban álltak a felkelőkkel — megyénken keresztül Pest alá vonult seregével. 1288 elején újabb tatár támadás híre érkezett. A király megyénken át ment hadaival ellenük a Szepességbe, de amire odaért, a helyi erők már kiverték a betörőket. 5 IV. László uralkodása idejében is a várföldek eladományozása — többször bonyolult cserék közbeiktatásával — elsősorban a nagybirtokok kialakítását célozta, így, 1275-ben IV. László a Szécsényben lakó Gergely, Petk, Uros, Vitálos
