Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

II. A FEUDÁLIS SZÉTTAGOLÓDÁS ÉS AZ ELLENE FOLYTATOTT KÜZDELEM. A RENDI FEJLŐDÉS KEZDETEI A tatárjárás utáni újjáépítés, majd pedig az ezt követő gazdasági fejlődés követelményei elsősorban a sokféle elemből összekovácsolódott dolgozó néprétegek kizsákmányolóik általi korszerűbb munka megszervezésében nyilvánultak meg. Ugyanekkor — annak ellenére, hogy a társadalmi tagozódás továbbfejlődésének alapjai már a XIII. század első felében létrejöttek — a nemesség országos renddé alakulásához mégis mintegy másfélszázad küzdelmeire volt szükség. Ennek az 5—6 nemzedék életét betöltő gazdasági, társadalmi és politikai folyamatnak évszámokhoz köthető legfontosabb állomásai 1267., 1291., 1298., 1342., 1351. és 1384. voltak. Ezekben az években a megyék igazgatási és igazságszolgáltatási tevékenységére is ható országos intézkedések láttak napvilágot. Mindez azt eredményezte, hogy a XIV. század utolsó évtizedeire törvényekben is szentesítették a királyi vármegyék szervezetének ..használható" elemeit tartalmazó középkori nemesi vármegyék létrejöttét. Nógrád megye korszakunkbeli történetére még az is jellemző, hogy IV. Béla, III. Endre és I. Károly korában a megye nagybirtokosai és familiárisaik az átlagosnál kimagaslóbb szerepet vittek az ország politikai sorsának irányításában, ami — sokszor nagyon is kedvezőtlenül — visszahatott a megye belső életére. A TATÁRJÁRÁS UTÁNI ÚJJÁÉPÍTÉS ÉS AZ AZT KÖVETŐ ÉVTIZEDEK Vármegyénk életében is a gazdasági és társadalmi kérdések rendezése jelentette a tatárok kivonulása utáni negyed század legfontosabb feladatait. Az egyházas helyek és a földesúri kúriák pusztulásával jóformán minden tatárjárás előtti oklevelünk megsemmisült, ami bizonytalanná tette a birtok- és személyjogi állapotokat. Ez utóbbiak rendezésére fordították a legtöbb gondot, amikor az 1242 tavaszán kivonuló tatárok után a rend helyreállításával és a termelés biztosításával foglalkoztak. IV. Béla igazi nagyságáról bizonyságot téve, mindenütt és mindenben intézkedve járta be az országot. Nógrádban már 1242 őszén járt és 1244 tavaszán ismét itt találjuk. Népszerűségét emelte, hogy már nem ragaszkodott mereven a várföldek és várnépek visszaadásához, sőt maga is gyiakran adományozott ilyeneket. Nógrád iránti érdeklődése — ahonnan számos belső híve származott, vagy kapott tőle itt birtokot — sohasem