Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

emlékét vidékünk régi faházaiban még a XIX. században is a Boldoganyának nevezett tartóoszlop őrizte — Szűz Mária alakja lépett. A nagy egyházi ünnepek alkalmával a faluközösségek világi ünnepségeket is rendeztek és ezek a népies hit és a népköltészet kialakulásának és elterjesztésének voltak a forrásai. Ezek segítségével vált a középkori vallásosság népszokássá, faluközösséget kötelező megnyilvánulássá, amelytől eltérni — hacsak a közösségtől való kirekesztést nem vállalta az illető — nem lehetett. A korszak társadalmi élet megnyilvánulásainak fontos része volt a vallásos élet, amelyben a nép — az egyház mindenbe beletörődést hirdető tanítása következtében — egyáltalában nem kereste és nem látta az anyagi és a feudális kizsákmányolást támogató ideológiai hátteret.

44