Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
Csór faluban szállásbirtokos Csór nemzetség is. Valószínűleg a X. vagy a XI. század folyamán kerültek megyénkbe uz töredékek is. Egyik csoportjuk nevét Ozdin (Uz-j-d+in) őrzi. A XIII. század derekán kerülhetett Jásztelek jász eredetű és a Mizserfának (Mizserfalva) nevet adó tatár Mizser törzs kunokhoz csatlakozott töredéke megyénkbe. Nem tudunk azonban olyan forrást felmutatni, amely a palócságra, mint külön etnikumra vonatkozna, amelyben a palóc, mint megyénk magyarságának egyik elkülönült népcsoportja szerepelne. Ennek ellenére a „palóc kérdéssel" részletesebben kell foglalkoznunk, mert megyénk a köztudatban „palóc vármegye" és vidékünk a „Palócföld". 3S A palóc elnevezés, mint az egyik magyar népcsoport népi neve, először 1663-ban bukkant fel Kecskeméten, de 1683-ban, a debreceni vásárra menő palócokkal kapcsolatban, már mint az Alföldön közismert elnevezés fordul elő. 1780-ban Ráth Mátyás, a palócokat a „szóejtés" szempontjából a székelyek és a bihariak mellé állítja. A XVIII. és XIX. század fordulóján a Heves, Nógrád, Borsod és Gömör egymással határos területén lakó magyarokat tekintik palócoknak. A palócoklakta terület kiterjedéséről a főbb nézetek a következők: Horváth Péter 1801-ben még csak 6 Heves és 4 Borsod megyei községet tartott palócnak. — Pápay Sámuel, 1808-ban már így írt: „a palócok pedig a legjobban megkülönböztetik magukat Nógrád, Gömör, Borsod és Heves vármegyék összeütköző vidékén, az ő igen csodálatos és írás által alig előadható szóejtések által, minden magánhangzót mintegy diftongussal ejtvén". — Szeder Fábián 1819-ben Pápay Sámuelre hivatkozva megállapítja, hogy: „Nem mindenhol egymértékben van a szóejtés. Egy helyett palócosabb az, mint másutt, sőt azon egy helységben is látni különbséget — ... Elég legyen most a nagyhonti és nógrádi palócokról szólanom, akiktől a többiek szóejtésekre nézve, kevest különböznek." Ő az első, akinél Hont is bevonult a palóc vármegyék sorába. — Mocsáry Antal 1826-ban megyénkben Cered, Óbást, Hidegkút, Mátranovák, Homokterenye, Mátraszele és Zagyva (a mai Zagyvaróna) lakóit tekintette palócnak. — Jerney János a XIX. század derekán írt tanulmányaiban már 48 palóc falut sorolt fel: Borsod megyében 11-et, Gömör megyében 4-et, Heves megyében 19-et, Nógrád megyében Baglyasalja, Etes, Herencsény, Hollókő, Kazár, Lapujtő, Lóc, Rimóc, Ságújfalu, Salgótarján, Sóshartyán, Terenye, Tesmag és Verebély falvakat, öszszesen 14-et. — Gyárfás István 1873-ban Jerney felsorolását tette magáévá, de Pintér Sándor 1880-ban. már 150 községet tekintett palócnak a négy megyében. A palóc falvak száma tehát — amiben nyilván Gaál György, Lisznyay, Jókai és Mikszáth „palóc kultuszának" is nem csekély szerepe van — egyre nőtt az irodalomban. Jellemző erre a nógrádi példa. 1910-ben Farkas Pál az akkori Nógrád megyei 261 községéből már 161-et tekint palócnak. Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy íróink az északnyugati magyar nyelvjárást palóc nyelvjárásnak, területét pedig palóc területnek fogták fel. A palóc név és a palóc nép eredetére vonatkozó megállapítások sem egyértelműek. A kutatók többsége szerint az elnevezés — amivel a szláv népek a kunokat jelölték — szláv eredetű és valószínű jelentése „fakó, sárga, szőke". „A magyar (palóc) névvel kapcsolatban azonban az a legnagyobb probléma, hogy
