Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

Igen jellemző az Aranybulla kiadásának évében, 1222-ben, a „Naugrád provinciában" levő (Karancs-)Ság és (Ludány-)Halászi falvak összes lakosának pere 13 nógrádi várjobbágy — Gilián, Mihály, Iván, Pál, Ölyves, Fintor, Csobánka, Henrik, egy másik Pál, Csépán, Fekete, Tiborc és Szemere — ellen, akik a két falu lakosainak ingóságait elpusztítva, 60 márkányi kárt okoztak. Az ügyben, Miklós nádor képviseletében, Balozsaj (Bolosoy) nógrádi várispán, tüzesvas-próbára küldte a feleket, de a kitűzött határidő •— 1222. július 1. — hetében az alperes várjobbágyok nem jelentek meg a Vükére (vagy talán a Bolykra) való A két faluközösség várjobbágyokkal folytatott harcában a falvak győztek. A viszály okát nem említik, csak a kártétel magas összegét, amely 60 márka, vagyis 11,250 gramm ezüst — vásárló erejében a maival össze sem hasonlítható módon nagyobb — értékével volt egyenlő. Ez azt mutatja, hogy a pénzgazdálkodás már annyira előrehaladt, hogy az értékeket már a falvakban is pénzben számolták el, és szaporodtak az olyan ügyek és perek, ahol komoly összegek szerepeltek. Ez nemcsak a gazdasági életre, de a társadalmi fejlődésre is hatott. Mikó poroszló kíséretében, és így vesztesek lettek.

26 A feudalizmus XI—-XII. századi szakaszát még a természeti gazdálkodás uralma jellemezte. A nagybirtokok dolgozó népe mindennel ellátta földesurát és kíséretét. Minden birtok önellátó és minél nagyobb, annál inkább az. Ezen az sem változtatott, hogy a nem létfontosságú cikkek, például ékszerek, díszes fegyverek, selymek stb. beszerzése csak a birtokon kívül álló, esetleg igen távoli termelők és kereskedők bevonásával történhetett meg. A nagyurak pompaszeretete azonban egyre inkább háttérbe szorította az árucserét és növelte a hazai és külföldi pénzek forgalmát. A pénzforgalom növekedése a XI. és a XII. század fordulóján, a gazdagodó nemesek és várnépek körében földvásárlásokban is megnyilvánult. Már Kálmán király egyik törvénye kimondta, hogy „a vásárolt birtokot semmiféle örököstől ne vegyék el", csupán igazolni kell a vásárlás tényét. A földvásárlás a XII. század folyamán egyre nagyobb arányokat öltött, a XIII. század elején már megyénkben is általánossá válhatott és különböző módozatai voltak. Ezek egyike a kölcsön, az azzal kapcsolatos kezességvállalás és zálogadás. Ilyen vételről vagy zálogba adásról vitatkoztak 1219-ben a Sápra valók. Zálog munkaerő, ember is lehetett, amint azt, 1220-ból, az egy márkáért a bárkányi papnak rabszolgaként átadott Martina esete is igazolja. A kölcsön ügyletekből sok vita támadt. így pl. 1219-ben a Szécsényben lakó Piszka (Pisco) 4V2 márkáért bepörölte az ugyanott lakó Ladomért, Borócot, Adóst, Jánost, Furcest, Albeust és Oroszt. Ambrus bíró, László magister udvarbírája, az Oroszi faluba való Dámján poroszló kíséretében tüzesvas-próbára Váradra küldte a feleket. Ott abban állapodtak meg, hogy a vádlottak 3 fertót fizetnek Piszkának, kielégítik a bírót, a poroszlót pedig a felperessel közösen fizetik. Bonyolult kölcsön ügyeik voltak az egyháziaknak is. így pl. 1219-ben a tereskei apát 20 márka miatt pert indított a poroszlói monostor és annak kegyura, Barakony ellen. A bíró, Bács ispán, a Varsányba való Primusz prisztaldusz kíséretében, tüzesvas-próbára Váradra küldte a feleket. Ott úgy egyeztek meg,