Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

Néhány feudális kori kifejezés magyarázata

NÉHÁNY FEUDÁLIS KORI KIFEJEZÉS MAGYARÁZATA ABLICENTATIO. a költözködő jobbágy földesura általi elbocsátása. ADÓPORTA. A belső jobbágytelek a hozzátartozó külsőségekkel (szántó, rét, legelő stb. együtt) tekintet nélkül a belső telken álló házak és az azokban lakók számára. A XVII. századtól kezdődően azonban már több jobbágyportát tekintettek egy adóportának, amelyek számát országgyűlésileg, megyénként határozták meg. ALLÓDIUM. Eredetileg nemzetségi vagy családi öröklött és szerzett birtok, szemben a királyi adományként kapott beneficiummal. A XV. századtól kezdve a nemesek saját, házi kezelésben levő földbirtokát és gazdaságát jelentette, amin — a jobbágyok bevonásával (robot) — az ún. allódiális gazdálkodás folyt, amit másképpen majorsági gazdálkodásnak is neveztek. CENZUS. Első jelentése szerint a királyi telepesek föld,bére (tenrarium), ami rendszeres földesúri adóvá alakult át és mint ilyent nevezték cenzusnak. Második jelentése szerint a hol cenzusnak, hol collectának nevezett városi (mezővárosi) adó, amit az egész közösségre egy összegben vetettek ki és azt a városi (mezővárosi) tanács osztotta meg belátása szerint az egyes polgárok között. CENZUALISTÁK (pl. Balassagyarmaton) azok, akik majorsági (allódiális) földeket egyénenként vagy közösen, bérfizetés mellett állandó haszonvétel végett művelésre átvettek. Az ezeket a földeket terhelő szolgáltatások csak az 1896. évi XXV. tc. határozatai szerint voltak a volt földesuraktól megválthatók. CLERICUS. A középkori szóhasználatban valaminő kisebb papi rendfokozatot elért írástudót jelent a világi kevés számú íródeákokkal szemben. Magyar nevük diák, amely később (XV. század) egyértelművé vált az írástudóval. DICA. Eredetileg fapálcikákra késsel felrótt vonás, ami a fizetendő adó egy egységét jelentette. Készítői a dikátorok, az adórovók, az adókivetők. Később már írásos jegyzékbe foglalták a dikák számát és ezek a dicalis conscriptiók, a dikális öszszeírások, amiket a megyei adószedők készítettek. FERTÓ. A márka negyed része. KILA. Keleti, valószínűleg csak a török időkben hozzánk került gabona-űrmérték. Két változata volt. A török kila kb. 20—25 liternek felelt meg és 20 oká-ból állott. Magyar területen a XVI. és XVII. században ennél lényegesen többet, két mérőt értettek egy kila alatt. MÁRKA. A font fele és mint pénzegység 1/4 kiló ezüst értékének felelt meg. Egy márka négy fertőből állt. Egy fertó egyenlő értékű volt egy körmöci arannyal, amit 1910 táján 11 aranykoronával vettek egyenlőnek. Egy márka eszmei értéke tehát 44 aranykorona, de egykori vásárlóértéke ennél jóval nagyobb volt. A XIII. században 220 márka egy mázsa (55 kg). MÉRÓ. Gabona mérésére szolgáló űrmérték és igen sok, kisebb-nagyobb eltérést mutató válfaja volt. A XV. századtól kezdve honosodott meg és a XVIII. és XIX. században a pozsonyi mérő alakjában állandósult. Régi neve a „rnécz" és ekkor kb. 50 kg-nak felelt meg. A pozsonyi mérő a XVI. században 62,53 liter és 64 nagyszombati iccéből állt. 1715-ben 75 iccéssé teszik és így egy kisebb és egy