Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)
részt asztalánál." Ezeknek a nagy alispáni ebédeknek volt a következménye az ellenfelek közti békés kompromisszum: az egyik alispán mindig katolikus, a másik pedig protestáns. A liberálisok Kubinyi Ferenc köré csoportosuló hangadói közül Huszár Józsefet és Sréter Jánost főjegyzőkké, Desewffy Ottót aljegyzővé, Kubinyi Ágostont főbiztossá és Fráter Pált szolgabíróvá választották meg. Az 1832—1836. évi országgyűlésen felvetett problémák megyegyűlési tárgyalásai során egyre inkább a liberálisok nézetei váltak uralkodóvá. Ez eredményezte az 1839. május 7-i tisztújításon való előretörésüket. Első alispánná a mérsékelten konzervatív, katolikus Huszár Józsefet, másodalispánná a liberális evangélikus Sréter Jánost választották meg közfelkiáltással. Főjegyzőkké pedig Pongrácz Antalt és Dessewffy Ottót. A liberálisok megyeházi előretörését azonban nagymértékben mérsékelte az 1839. június 5-i követválasztások során ért kudarcuk. Követekké a „középutassá" lett Szentiványi Anzelmet és Fráter Pált 1401, illetve 1377 szavazattal választották meg a liberális-radikális Kubinyi Ferenccel és Kacskovics Károllyal szemben, akikre csak 983, illetve 959 szavazat esett. A szavazók száma, mivel mindenki két személyre szavazott, 2360 volt. A szavazatokból a megválasztottakra jutott 58% világosan mutatja a központi kormányzat nagy erőfeszítéseit, amelyek során újból igyekeztek a felekezeti szempontokat is érvényre juttatni. Céljukat el is érték, mert a két nógrádi követ nem sok vizet zavart az 1839—1840. évi országgyűlésen. Liberális alkotókészségükkel annál inkább kitűntek a főrendi táblán gróf Teleki László és Tihanyi Ferenc, a Mikszáthnál szereplő „temesi gróf". 15 Az 1839. évi tisztújítástól 1842. március 7-én, 36 éves korában bekövetkezett haláláig a megye belső ügyeinek legfőbb irányítója, a másodalispán, Sréter János volt. Nagy műveltségét és megnyerő egyéniségét a liberális eszmék szolgálatába állítva azon igyekezett, hogy a megye közigazgatásának és pénzügyi helyzetének bemutatásával a reformok szükségességét igazolja, azok megvalósítására ösztönzésekkel szolgáljon. A halála miatti 1842. április 27-i tisztújításkor egyhangúlag Fráter Pált választották meg első alispánnak. A másodalispáni állásért most is heves harc folyt. Végül is a konzervatív Károlyi János győzött 1416 szavazattal. Ellenjelöltjei. Szerémy Antal 760, Horváth Elek 518, Dessewffy Ottó pedig csak 26 szavazatot kaptak. Dessewffy azonban elnyerte a főjegyzői állást. Aljegyzőkké Frideczky Lajos és Veres Pál lettek. A tiszteletbeli aljegyzők sorában ott volt báró Majthényi László — a későbbi 1849-es királyi biztos —, báró Barkóczy Mihály, báró Balassa Antal, Madách Imre és Lisznyay Kálmán is. Még ennél is hevesebb küzdelem bontakozott ki az 1843. évi követválasztásai kapcsolatban. A nagy küzdelem hátterében egyrészt a Szatmár megye által 1841. február 22-én kibocsátott és az ősiség eltörlését is követelő 12 pont iránti szimpátia, illetve ellenszenv, másrészt az 1842-ben tárnokmesterré kinevezett konzervatív, reformellenes főispánunk, gróf Keglevich Gábor állott. A harc eredményeként a liberális Kubinyi Ferencet 1788 és a konzervatívvá lett Huszár Károly 1772 szavazattal választották meg követekké. Ellenjelöltjeik közül Bory Pál 1213, Baloghy László pedig 1167 szavazatot kapott. A főrendi táblán megyénk mágnásai közül gróf Teleki László a liberálisok egyik vezére. Az 1843. május 14-ére öszehívott országgyűlés minden irányban reformokat követelő diéta volt, de lényegileg csak az örökváltság ügye, a vallási kérdések
