Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

méltánylása és a magyar nyelv hivatalossá tétele alkották az eredményeket. A nyelvi jogaikat védelmező horvát követeket és az azoktól a szót megvonni nem akaró személynököt még Kubinyi Ferenc is azzal gyanúsította, hogy „felsőbb utasításuk van a rendetlenség élesztésére." A magyar ipar és kereskedelem érdekében az 1843—1844. évi országgyűlés berekesztése után, mivel a vámügyi és egyéb törvények nem születtek meg, megyénk is a „Védegylet" létrehozásán, valamint támogatásán dolgozott."' A MEGYE IGAZGATÁSA A FEUDÁLIS TÁRSADALOM BOMLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN Azok a „nemesi köztársaságok", a magyar vármegyék, amelyek az 1660-as évektől kezdődően a kiváltságos osztályok érdekében egyre apróbb részletekbe menően építették ki belső szervezetüket, 1765 tájától kezdve — alkotmányvédő tevékenységük ellenére is — egyre inkább a felülről irányított államigazgatási, gazdasági és társadalmi reformoknak a gátló tényezőivé váltak. Ezt a megyei berendezkedést Berzeviczy Gergely, korának kiváló közgazdásza, 1809-ben, a Napóleonhoz írt titkos alkotmánytervezetében alaposan megbírálta. Eszerint „a megyegyűléseknek az alapeszméje igen jó és egészséges, de. .. mivel a politikai igazgatás minden tárgyát a gyűlés előtt kell megtárgyalni, ez késlelteti és nehezíti a végrehajtást. — Senki sem felelős a kormánynak hanyagság, vagy engedetlenség esetében... és mivel több egyénről van szó, nem lehet büntetni a megye egész nemességét. A megyei hatóság . .. bitorolja a jogot, hogy a kormány rendelkezéseit felfüggessze." Elismeri, hogy „a közigazgatás munkáját nagyon gátolja, hogy a megyei elöljárók túl vannak terhelve a polgári és bűnügyi igazságszolgáltatással. Ezért lehetetlen, hogy megfeleljenek minden kötelességüknek. II. József elválasztotta ugyan a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, de halála után ez a rendelkezés érvényét vesztette. „A megyei ítélőszékek kicsi fejedelemségeknek képzelik magukat!" 1842-ben Sréter János alispáni jelentéséből még más megyei problémák is kiderültek. Eszerint igaz, hogy Nógrád megye a lefolyt évtizedek alatt számos olyan eredménnyel dicsekedhet, aminőkkel kevés törvényhatóság, ez azonban azt eredményezte, hogy a hibák és a hiányosságok kiestek az emlékezetből és így a különböző hivatalok vezetői nem képesek a saját hivatalukat érintő dolgokról kimerítő jelentést adni. Ez azonban nemcsak a tisztviselőkre, hanem magukra a rendekre nézve is áll, mert ezek ismeretei „azon kevés időre vannak szorítva", amit a közgyűlések néhány napján eltöltenek és ezek az ismeretek is csak azokra a tárgyakra vonatkoznak, amelyek iránt „különösen részvéttel viseltetnek ... Ezen a múlttal s a jelen helyzetekkel való ismeretlenség okozza számos intézkedésünk össze nem függését s következetlenségét". Nagy hiba ez, mert „alkotmányunk oly szép, oly fölséges hatalmat adott kezeinkbe: önmagunkat kormányozni, őrködni a gyámságunk alá adott számosabb néposztály élete, vagyona fölött, védni személyét s jogait sértegetések, óvni javait helytelen adóztatások ellen, szigorú gazdálkodást vinni, a közszükségre adóztatott javaival". A megye azonban ennek nemigen tud megfelelni.

17