Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

ványt, hogy az országgyűlési beszédeket — minden megszorítás és privilégium kikérése nélkül — újságban adják közzé. Több hasonló indítvány nyomán születtek meg a Kossuth Lajos által szerkesztett Országgyűlési Tudósítások. Az ügy azonban hivatalosan nem nyert elintézését és ezért az 1834. március 15-i ülésen Nógrád és még hét megye követei ismét megsürgették a gyors tájékoztatást nyújtó újság kiadását. A vallásügyi vita során jelentős szerepet vitt a megyénkben birtokos Gyürky Pál krassói főispán. Az ország lakosságának túlnyomó többségét érintő úrbéri ügyek vitájának a kereskedelmi ügyek tárgyalása utánra való halasztását követelte azonban — még a nádorral is szembeszállva, a rendi kiváltságokat féltő — Prónay János, aki 1833 őszén le is mondott követi megbízatásáról. Helyébe a liberális érzelmű Kubinyi Ferencet küldte Pozsonyba a megye. Ö és Szentiványi Anzelm, aki azt indítványozta, hogy nemcsak örökös bérletkötés, de a birtokszerzési képesség is illesse meg a jobbágyokat — aminek érdekében Deák Ferenc is hévvel szónokolt — a megye radikális liberális nemességének a szószólói. Ezt a radikális reformot Nógrádon kívül Csanád, Somogy, Szatmár és Temes megyék is felvették követi utasításaikba. Kubinyi a Wesselényi-ügyben leleplezte a kormányzat telekvásárlásait, az adózás vitájának során pedig élénk színekkel ecsetelte a nép nyomorát, aminek fő okát a hadsereg nagy számában és külföldön való állomásoztatásában látta. Az országgyűlés, bár a sérelmek jelentős részének megoldása nélkül oszlott szét, jelentős reformintézkedéseket is hozott. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a megyeszervezet decentralizált jellegénél fogva még a legfontosabb kérdések megoldására, vagy sérelmek orvoslására sem képes. Kiderült, hogy a megyék törekvései csak akkor vezethettek eredményhez, amikor a kormány, külpolitikai zavarokkal küzdve, támogatásukra szorult.

14 Az országgyűlés ideje alatt készült el az új megyeháza Balassagyarmaton. 1835 októberétől ennek falai között zajlott le az 1832—1836. évi országgyűlésen hozott törvények megvitatása. A viták és a végrehajtás alakulására nagy hatással voltak a liberális közvélemény hangját hallató 1833-ban létrejött losonci, és az 1838-ban alakult balassagyarmati és szécsényi kaszinók. Jellemző a liberális közhangulat kiterebélyesedésére a Kossuth által szerkesztett és a megyék állásfoglalásait tartalmazó Törvényhatósági Tudósítások védelmébe történt megyei közbelépés. Megyénk, Arad, Borsod és Csongrád megyékkel együtt rámutatott arra, hogy Kossuth Tudósításai három és fél évig nem ártottak senkinek és különben is nem titkos, hanem nyilvános tárgyalásokról adtak számot. A kancelláriát aggasztotta ez az állásfoglalás, mert „Nógrád felterjesztéséből kiderül, hogy az országban egy bizonyos morális kapcsolat van és ez már közszellem". Ezzel a liberalizálódó közszellemmel látszólag ellenkezőnek tűnik fel az, hogy az 1836. június 6-án tartott tisztújítás, amelyen a konzervatív katolikus Jankovich Antalt első, a liberális, evangélikus Beniczky Lajost másodalispánná választották -— a legnagyobb rendben folyt le. Magyarázata valójában Jankovich „fehér asztal melletti" politikájában rejlik. „Mint alispán, Jankovich adta a legnagyobb és legdúsabb ebédeket az 1848 előtti alispánok között... A két hétig tartó évnegyedes gyűlések alatt... a két első nap 150—250 ember vett