Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

utasította Ghyczy József toronáli főispánt, hogy vizsgálja meg, kik voltak a követi utasítás szerzői? Ghyczy királyi biztos az 1825. szeptember 26-i köz­gyűlésen csak annyit ért el, hogy a rendek feliratban igyekeztek mentegetni a követi utasításokat. Gyurcsányi megbüntetése is elmaradt, mert az egyik diétái ülésen kijelentette, hogy vármegyéje nem akarta az országgyűlés méltó­ságát megsérteni. Brunswik főispán, mint a főrendi tábla tagja, amikor az alsó tábla a királyi biztosok megbüntetését kérte, helyeselte azt, de foganosítását a király belátására kívánta bízni. A hosszúra nyúlt országgyűlést 1827. augusztus 18-án rekesztette be a ki­rály. Ugyanekkor a főispáni tisztéről lemondott 78 éves Brunswik József he­lyébe az uralkodó gróf Keglevich Gábort nevezte ki főispánná (1827—1848). 1828-ban Gyürky Pál is főispáni kinevezést nyert Krassó vármegyébe. Az 1828. október 8-ára kitűzött tisztújító közgyűlésre — mivel már egy évtizede nem volt „restauráció" — nagy izgalommal készült a megye nemessége. Első alispán­ná, közfelkiáltással, Gyurcsányi Gábort választották meg. Nagy harc folyt a másodalispáni tisztség betöltéséért. Végül is Tihanyi Ferenc győzött 1164 szava­zattal, az 1089 szavazatot kapott Prónay Jánossal és a 128 szavazattal szerény­kedő Sréter Lászlóval szemben. Az eredmények azt mutatják, hogy Gyürky tá­vozása elősegítette az eredetileg felekezeti alapon szervezkedett megyei párt­csoportosulás felbomlását és helyébe a személyi kapcsolatokra épülő „pártszer­vezés" lépett. A választók — ekkor összesen 2381 volt a számuk — az ún. Kis­megyeháza udvarán gyűltek össze és járásonként szavaztak. Az épület udvari ajtaján engedték be őket a szavazóhelyiségbe, ahol nevük és jelöltjeik nevének bemondása után az utcára nyíló ajtón át távoztak. 12 Az 1830. évi szeptember 8-ára összehívott országgyűlésre ismét Gyurcsányi Gábort és Prónay Jánost küldték követként. A rendek a párizsi júliusi forrada­lom hatásának árnyékában ültek össze. Az udvar is aggodalommal volt eltelve, mert félt, hogy másutt is bekövetkezhetnek forradalmi mozgalmak. A közös veszély még az 1825—1827. évi ellenzékieskedőket is a kormányzat szövetsége­seivé tette. A nógrádi követek a vallásügyi vitákban szólaltak fel. Sőt, amikor a horvát-, sziavon- és dalmátországi protestánsok számára is egyenlő jogokat követeltek és ezt Lonovics József, az egri főkáptalan követe ellenezte, Gyur­csányi a felvilágosodás nevében tiltakozott beszéde ellen. A december 30-án be­rekesztett diétának legfőbb eredménye, hogy a gazdasági kérdések elintézésére a király 1831 októberében országgyűlést hív össze. Ezt azonban az 1831. évi kole­rajárvány miatt 1832-re halasztották. Az 1830. évi rossz termés okozta ínség és a párizsi forradalom miatti ije­delem hatása volt, hogy megyénk nemessége Tihanyi Ferenc másodalispán javaslatára — az 1805. évi végre nem hajtott terv alapján — „gabona segély magtárakat" hozott létre. Megalapításukkor a megyei tisztikar egy évi fizetésé­nek részét, a törvényszéki táblabírák pedig egész évi napidíjaikat adták erre a célra. Ehhez a 7337 ft-hoz, egyéb megajánlás folytán még 786 ft és az 1809. évi hadjáratra felajánlott búzatartozás fejében beszedett 408 ft járult, amely összegből 2580 mérő gabonát vásároltak és osztottak ki az ínségesek között köl­csönképpen 1830—1831 telén. A segétymagtárak létrehozása csak csepp volt az ínség tengerében, de a nép

Next

/
Thumbnails
Contents