Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

tukra adandó válasz megérkeztéig függessze fel tevékenységét. Wenckheim hajthatatlannak bizonyult, és megparancsolta az augusztus 28-i közgyűlés megtartását. Az ülés megnyitása után Gyürky Pál első alispán eltávozott, de a visszatartott Gyurcsányi Gábor másodalispán elnöklete alatt elhatározták a rajtuk esett sérelemnek a megyékkel való közlését és a tárgyalások másnapra halasztását. A királyi biztos a gyűlés 29-i folytatását megtiltotta, készenlétbe helyezte a katonaságot és azzal akadályozta meg a tisztviselők és a rendek belépését a megyeházába. Az összegyűltek azonban kijátszva intézkedéseit és az azokat már támogató Gyürky első alispánt, kezdték látszólag elhagyni a székvárost. Ezért, hogy a rendek végképp lecsillapodjanak, Wenckheim is távozott. A nemesség azonban nem ment haza, hanem szeptember 1-én Szügyben, a régi megyeházán, Gyurcsányi másodalispán elnökletével közgyűlést tartott, amelyen tiltakoztak a törvénytelenségek ellen, a sérelmeiket a megyékkel átiratban közölték és óvásukat a váci káptalannál letétbe helyezték. A kancellária megtiltotta a megyéknek, hogy Nógrád sérelmeit közgyűléseiken tárgyalják, de ekkor már Abaúj, Bereg, Borsod, Hont, Gömör és Somogy magukévá tették az ügyet. Wenckheim, miután lemondását Koháry kancellár nem fogadta el, november 4-én közgyűlést hirdetett. Katonasággal vétette körül a megyeházát és katonatisztek kíséretében vonult be az ülésterembe. A megjelenni vonakodó Horváth Gedeon, Sréter László és Tihanyi Ferenc szolgabírákat egy alezredessel vezettette be a terembe, ahol az augusztus 25-i jegyzőkönyvet széttépette, az újoncozást és az adózást elrendelte. Mivel pedig az adószedők nem voltak hajlandók a kivetéseket elvégezni, azokat saJátkezűleg írta be a községek adókönyvecskéibe. Feladatát december végéig sikerrel befejezte.

11 Nógrád megye nemességének felekezeti síkon elindult, főleg az első alispáni állás betöltésére irányuló közgyűlési vitái a felhozott érvek és az időközben kiadott kormányhatósági rendeletek következtében országos jelentőségű politikai üggyé nőtték ki magukat, és a nógrádi sérelmeket tárgyaló törvényhatóságok állásfoglalása is az országgyűlés mielőbbi összehívásának követelésében csúcsosodott ki. Ezért a központi kormányzat 1824 szeptemberéig nem engedélyezte Nógrádban közgyűlések megtartását. Ez idő alatt különböző szervei a történtek kivizsgálásával voltak elfoglalva. A szeptember 7-i, Brunswik főispán elnökletével tartott közgyűlésen olvasták fel a rendek múlt évi magatartását szigorúan megdorgáló királyi leiratot, amire mérsékelt hangú feliratban válaszoltak. Elhatározták azonban, hogy a volt királyi biztosnak községi adókivetési ügyében panasszal fognak élni az országgyűlésen, amire 1825. július 3-án adták ki a királyi meghívót. A szeptember 11-én megnyíló országgyűlésre Gyurcsányi Gábor másodalispánt és Prónay János első aljegyzőt küldték követként. Szereplésük a nemesi jogok védelmében merült ki. Prónay, amikor a kormányzat a jobbágytelken lakó nemesekre is ki akarta terjeszteni az adófizetést és az azzal kapcsolatos összeírást, hevesen szállt síkra a nemesek adómentességi jogáért, Gyurcsányi pedig, a megye nevében kijelentette, hogy a kérdés tárgyalására az 1741. évi VIII. tc. értelmében sor sem kerülhetett volna. Felszólalása nagy vihart idézett elő. A király leiratban utasította rendre a nógrádi követeket és 19 Nógrád megye története 289