Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

győztes. Feltételezhetően a két csoportosulás egyike viselte az „Ipoly várme­gye" fedőnevet. 10 A „Kolompéria" — akárcsak a Hont megyében az 1818-ban alakult „Csár­da avagy barátságos társaság" fedőnevet viselő „titkos" szervezet — tulajdon­képpen korteskedési célokból alakult és további működésében is az volt a cél­ja, hogy Gyürky Pált kiszorítsák az alispánságból és a saját jelöltjeik számára biztosíták a tiszti állásokat. A „Kolompéria" vezetői Sréter János, Ebeczky Jó­zsef és Beniczky Antal voltak. Az 1824. évi vizsgálat szerint a „Kolompéria" közönséges korhely társaság, amely Balassagyarmaton Sréter Jánosnál és Ebeczky Józsefnél, Mohorán Beniczky Antalnál, máskor pedig más tag­jainál gyűlt egybe és dorbézolás közben beszélte meg a teendőket. Azzal, aki közéjük be akart lépni, a „főkolompos" valami szőrcsomót csókoltatott meg, de a fogadalomnak ez a bolondos formája semmi kötelezettséget sem rótt rájuk. A megállapítás ellenére a „Kolompéria" igen céltudatosan tört céljai elérésére. Az 1818. november 1-én tartott tisztújításkor a ,.kolomposok" csak fél si­kert arattak. A távozó Szentiványi János helyébe ugyanis a számbeli többség­ben levő kisnemesekre támaszkodó Gyürky Pált választották meg első alispán­nak és Gyurcsányi Gábornak — a „Kolompéria" jelöltjének — meg kellett elé­gednie a másodalispáni tiszttel. A két párt közt a harc továbbra sem szűnt meg, csak fegyverszünet jött létre, amit az 1822. október 15-én és november 7­én tartott közgyűlések segítettek elő. Az elsőn Baloghy Lajos, a másodikon Ebeczky József és Prónay Ferenc vitték a főszerepet. A két párt látszólagos egyetértését az váltotta ki, hogy az 1821. április 4-i királyi leirat az 1813. és 1815. évi újonchátralékok kiállítását, az 1822. augusztus 13-án kelt pedig az adónak november 1-től kezdve ezüstben történő fizetését rendelte el. A közgyűléseken mind a két rendeletet elvetették. Az újoncozás ügyében ugyanezt tették Nyitra, Sopron, Trencsén, Várasd, Veszprém, Zala és Zemplén, az adózás ügyében pe­dig Komárom, Nyitra, Sopron, Trencsén, Ung, Vas, Veszprém, Zala és Zemplén megyék. A kormányzat ekkor elrendelte, hogy a 14 ellenálló vármegyében kényszerrel kell érvényt szerezni a királyi akaratnak. Megyénkben Malonyay János királyi biztosra hárult a megrendszabályozás feladata. Az 1823. január 27-i közgyűlésen, amin már Malonyay elnökölt, a rendek fenntartották korábbi álláspontjukat, a királyi biztos pedig Baloghy, Ebeczky és Prónay királyi megdorgálását javasolta, de mivel látta, hogy megbízatásá­nak csak erőszakkal tudna eleget tenni, lemondott. Az április 23-i közgyűlésen feliratban tiltakoztak az ellen, hogy Nyitra megyében katonai karhatalommal hajtották végre az újoncozást. Ekkor Brunswik József országbíró, a várme­gye főispánja (1807—1827) vette kezébe az ügyek intézését. Csak annyit ért el, hogy a július 10-i közgyűlés mérsékelt hangú feliratban sürgette az ország­gyűlés összehívását. Malonyay helyére báró Wenckheim Józsefet nevezte ki királyi biztosul az uralkodó. Ez az újoncozás és adózás végrehajtása céljából augusztus 28-ára közgyűlést hívott ösze, amin a felirat elutasítását is közölni akarta. A ren­dek azonban már augusztus 25-én megtartották közgyűlésüket és így a 26-án Balassagyarmatra érkező királyi biztos meglepetten vette át a Gyürky által vezetett küldöttségtől a kinevezése iránti tiltakozást és a kérést, hogy a felira-

Next

/
Thumbnails
Contents