Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

megteremtésére irányuló törekvése. 1789-ben Ráday a Bécsből visszatért Kármánt is bevonta tervei megvalósításába. Ungvárynak 1792 szeptemberétől 1793 szeptemberéig hat színdarab fordítását mutatta be Pesten a Kelemen-féle társulat. Ráday, Kármánnal együtt, 1792. augusztus 31-én mondott le a színtársulat igazgatóságáról, amiben Sehy Ferenc színésznek, a jakobinus mozgalom egyik elárulója intrikáinak volt nagy szerepe. Sehyt később Nógrád megyében tartóztatták le a jakobinus mozgalom felgöngyölése idején. Itteni kapcsolatai azonban még tisztázatlanok. Talán az sem véletlen, hogy a Kelemen-féle színtársulat 1800-ban Losoncon bukik meg véglegesen, amikor is kellékeinek és iratainak jelentős részét, adósságai fejében, a város lefoglalta és még 1808-ban is folytak ez ügyben tárgyalások.

9 AZ URALKODÓI ABSZOLUTIZMUS. A REFORMKOR HAJNALA Az 1814. évi bécsi kongresszus utáni években a fejedelmi „szentszövetség" korszakának urait és kiszolgálóit cseppet sem aggasztotta, hogy a megyék nemességének többsége csakis rendi jogai iránt érdeklődik és azok szellemében akar élni. Ez tette ugyanis lehetővé, hogy a központi kormányzat az iskolaügyet, valamint az 1810-ben bevezetett cenzúrával vagy „előzetes könyvvizsgálattal" a sajtót a saját érdekkörébe vonja és a reakció eszközévé tegye. A megyei nemesség csekélyebb, a polgári haladást előmozdítani akaró részének ellenőrzésére a besúgói hálózatot még alaposabban kiépítették. Erre azért is gondjuk volt, mert országgyűlések nem lévén a diétái ellenzék a megyei közéletben fejtette ki tevékenységét. Nógrádban Ócsai Balogh Péter bágyoni kúriája haláláig, 1818-ig találkozó helye volt az ellenzéki szellemű, részben már polgári gondolkozású, de főleg protestáns nemességnek. Ócsai Balogh Péter 1789 óta az evangélikus egyház főgondnoka. Szoros kapcsolatban áll a Szirákon birtokos gróf Teleki Lászlóval, a református egyház főfelügyelőjével, akivel 1817-ben közösen emlékiratot nyújtottak be egyházaik sérelmeiről a nádorhoz, aki megígérte a támogatását és 1819-ben ki is adták azt a rendeletet, amely a protestánsokat „az iskolaügy és tanítás rendszerére nézve" régi gyakorlatukban meghagyta. Ez országszerte kiváltotta a katolikus klérus ellenkezését. A felszított vallási gyűlölködés megyénkben már az 1817. évi tisztújításkor — amikor a helytartósági tanácsossá kinevezett Ambrózy Lajos másodalispáni széke került betöltésre — heves összecsapásokban nyilvánult meg, amik vallási síkon választották szét a megye nemességének reformokat óhajtó részét éppúgy, mint a csak az ősi jogaikat védőket. A döntően református és kisnemesi csoportosulással szemben, amely a kálvinista Gyürky Pál szolgabírót akarta megválasztani másodalispánnak, ekkor alakult meg a „kolomposok" inkább katolikus, evangélikus és középbirtokos jellegű „Kolompéria" fedő nevet viselő társasága, amelynek az evangélikus Sréter László szolgabíró volt ugyanerre a tisztre a jelöltje. Az 1817. június 17én tartott választáson az ún. „hétszilvafás" vagy „bocskoros" kisnemességre —• tehát számbeli, de vagyontalan többségre — támaszkodó Gyürky Pál lett a