Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)
ját lelte annak, hogy megyénk számos egyéniségének képét és magatartását megörökítse kis életrajzi regényében. A XVIII. és XIX. század fordulójának számos, a jövő iránt reményt ébresztő, de visszahúzó jelensége is volt. Pl. Mocsáry Antal (1757—1832), Kazinczy, Fáy és Vitkovics barátja, aki 1803 óta Lapujtőn élt, a reformkor idősebbik, konzervatívok felé húzódó nemzedékéhez tartozik, akik javítani akartak mindent, de csak módjával. Nála ezt az is sejteti, hogy az író Kármán Józsefről tudomást sem vesz művében, bár apját a nagy tudású teológust és műveit nemegyszer magasztalóan említi. Nem véletlen a kormányzat részéről az egyházi intézményeket még ebben a korban is egymást érő sok támogatás, valamint a papok alázatig terjedő megbecsülése és megbecsültetése. A XVIII. század derekáig a canonica visitatiók általában igen jámbornak, vallásosnak írják le híveiket. Az 1760-as évektől kezdve már szaporodnak a nép egyre gyakoribbá váló káromkodása miatti panaszok, pedig az istenkáromlást II. József idejéig halállal büntették. Ezért fejezték le pl. 1762. szeptember 18-án nemes Stimel Dániel s/ügyi lakost, akit még az a sérelem is ért — ami ellen a protestáns rendek panasszal is éltek —, hogy evangélikus létére katolikus pap kísérte el utolsó útjára. Ezt a barbarizmust szüntették meg a II. József által bevezetett vallási intézkedések, sőt még ezeknél is jobban a papi nevelő intézetekben kialakított racionalista szellem, az ún. „jozefinizmus", az egyháziak „belső eretneksége", amelyek hosszú évtizedekre felbolydították a katolikus egyháziak életét. A canonica visitatiók hosszú sora vizsgálgatta, hogy nem „aufklárista voltaireánus" stb. a plébános vagy a káplánja. A jozefinizmus hatása 1848-ban a katolikus autonómiát és a világiak egyházi ügyekbe való beleszólását követelő mozgalmaknak lett egyik szülője megyénkben is. A II. József intézkedéseinek hatására éledező magyar nacionalizmus az egyházi köröket sem hagyta érintetlenül. Katona István — megyénk szülötte —• egyetemi tanári állásáról mond le, hogy ne kelljen német nyelvű előadásokat tartania. A papok és általában az értelmiségiek tudományos érdeklődése sokszor hibás következtetésekre és téves nézetek, legendák kialakulására is vezetett. Jellemző erre a mátraverebélyi Hunyadi-legenda létrejötte. 1789-ben az erdélyi származású Kemény László esztergomi kanonok tartott vizitációt Verebélyen és feltűnt neki a Verebi Péter sírkövén levő címerképnek — a csőrében gyűrűt tartó verébnek — a Hunyadiak hollós címeréhez való hasonlatossága. Ennek alapján a jegyzőkönyvben Verebi Péter alvajda nevét (de Veréb) kijavíttatta a Hunyadiakkal rokonságban álló, Mátyás-korabeli Geréb (de Geréb) Péter, ugyancsak erdélyi alvajda nevére, mit sem törődve azzal, hogy a templomépítő Verebi Péter 1403-ban, Geréb Péter pedig 1504-ben halt meg. Hiába vitatkozott Kiss József nagybárkányi plébános az erdélyi lokálpatriótával. A kanonok — gondoljunk Kármán tekintély tiszteletet jellemző szavaira •— nagyobb úr volt és a legenda Hunyadi János Nógrád megyei származásáról útjára kelt. Az eset jellemző az ébredező, mindent magyarrá tenni akaró korszellemre. 8 Sokkal komolyabb alapokon nyugodott és a nemzet egészére kiható művelődési eszméket tartalmazott Ráday Gedeon, Kármán József és Ungváry János losonci gimnáziumi hagyományokban is gyökerező, állandó magyar színház
