Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

Mindezt a helyi körülmények okozzák, amelyek közepette ..ellankad a legtörekedőbb és munkát kedvelő érdem is", mert azt porba tapossák a telkeinken vegetáló „címmel és cím nélkül való földmívelők". Történeti forrásértékűek Kármánnak a falusi nemességről leírt sorai is: „Az a kis darab föld, amelyen lakik ... az ő egész horizontja. Nem tudja mi történik faluján kívül . . . Minden törekedése itt határozódik. Az egész világ alatt. . . nem értenek egyebet, hanem legfeljebb a vármegyét, amelyben élnek ... A gondolatok kiapadnak . .. vagy stagnálnak, mint a mocsárban a poshadt víz . .. A mások tekintete és felsőbbsége az a rabszíj, mely őket orroknál fogva hurcolja ... Aki el tudta hitetni a környékkel, hogy mélyen látó, tanult ember, az ... amit ő kiejt, törvény és igazság ... Ha ő nevet az egész környék vígan van, és ha ő elszomorodik, mély sóhajtásokkal várják az egész megyében azt a nagy országos jelenést, amelyet ők nem tudnak, de amitől ők félnek. így követ sokszor egy egész tájék egy középszerű embert, mint a gyáva juhok a bakot." Kármánnak ezek az állításai nagymértékben igazolást nyertek megyénk politikai életében, de vizsgálta és erős kritikai érzékkel tárta fel az uralkodó osztály problémáit apróbb részleteiben is. Az úrhatnám nemességet, amely még úrhatnámabb asszonyai uralma alatt állott, így írta le „A módi" c. rajzában: „Az úr nem alávaló hivatalt visel és éppen ez az oka szerencsétlenségének, mivel ... az asszony nagy rangot akar tartani... Játszik, veszt. költ. egyszóval úgy él, mint szokása az úgynevezett nagyvilágnak." Az asszony semmit sem törődik a konyhával. „Az a férfi kötelessége, hogy számoljon és fizessen ... a konyhacédulán szintúgy kell törni a fejét, mint az acták mellett." Az asszony öltözőszobájában két szobalány — számos szidás, pofon és újrakezdés után — egy-két óra alatt végzi el a haj fodorítását és feltűzését. A szobalányokkal való bánásmódot látva szögezte le Kármán: ,,szívsebhető gondolat az, hogy az ember szolgáljon embernek!" Az asszony francia könyveket szokott olvasni és néha, unalomból, németeket is. Magyarul csak imádkozni szokott „Az Űr Rózsás-Kerte vagy Arany-Csészéje" c. imakönyvből. A magyar irodalomról szólva nevetve mondta, hogy „egész bibliothecát veszek maholnap magamnak. Az egész költségem sem lesz több harminc egész krajcárnál, mert Árgyélus, Kádár, Világi Üj Énekek mindössze nem kerülnek többe. Nem tudom én jól a magyar literatúrát?" Keserűen jegyzi meg Kármán, hogy ebben sok igazsága volt az asszonynak. Az ebédhez egész kis vendégsereg szokott összegyűlni. Volt közöttük „egy jó, igaz, régi magyar úr, akinek a tehén húsra több gondja volt, mint az egész nagyvilág policiájára, a tekintetes asszony pántlikájára, öltözetjére, és az egész módi minden bolondságaira." Evés előtt az öreg imádkozni akart. Nagy kacagással kiáltja az asszony: „Sajnállanám édes uram bátyám, ha az én táblám olyan unalmas találna lenni, mint a maga falusi papjának asztala . .." Ez a megjegyzése fényt derít arra, hogy a XVIII. század minden tevékenységgel kapcsolatos vallásosságát már háttérbe szorítja a divat és a közöny. — Az ételek francia módra készültek. Ebéd alatt „az asszony beszélt a módiról, bálról, pántlikájáról és magáról. Az öreg ... az ételről, vetésről, az öcsém paripájáról, a hat kancáinak genealógiájáról. Keveset a processusairól, s az időről". A család gyerekei „miért lennének itt — mondta az asszony — emberséges emberek kö-