Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)
mét még mindig saját maga állította elő, ami egyúttal a parasztság többségének szegénységét, iparcikkek vásárlásához elégtelen anyagi erejét is bizonyítja. Ugyanakkor megyénkben — mintegy ellentmondásként — jelentős volt a céhesipar fejlődése. A céhekkel szemben ekkor már országos elégedetlenség tapasztalható, aminek régi, az 1723. és 1729. évi törvényekben kifejezésre jutott előzményei voltak. Az 1791. évi LXVII. tc. alapján kiküldött országos bizottság — amelynek elnöke a Gácsott és Szécsényben is birtokos, haladó szellemű gróf Forgách Miklós (1731—1795) volt — a kézműipar és a manufaktúrák fejlesztésének érdekében akarta a céheket megrendszabályozni. Bármennyire is jelentősek ezek a tervezetek, törvényerőre nem emelkedtek és így csak annak az elgondolásnak a kifejezői, hogy szabad földbirtok és szabad bérmunkás nélkül nem fejlődhet ki számottevő ipar. Az 1802. és 1811—1812. évi országgyűléseken is az 1790—1791. évi bizottság munkálatai alapján kívánták a céhügyeket rendeztetni. A kérdés 1827-ben merült fel újra, amikor a VIII. tc.-ben a kiküldött kereskedelmi bizottságot ennek az akkor közel négy évtizedes elgondolásnak a megvalósítására utasították. A XVIII. és XIX. század fordulóján megyénk vezetői is a céhek és a kontárok vitáiban egyre inkább a céhen kívüli iparűzőknek fogták a pártját. Céhellenes döntéseik indoka, hogy a céhprivilégiumok sértik a nemesi előjogokat. Ugyanakkor a gácsi manufaktúra nagyipari vonásokat magán viselő fejlődése is hátrányos volt egyes céhek tevékenységére. A gácsi posztómanufaktúra a francia háborúk korában megsokszorozta termelését, és versenyképesnek bizonyult az akkor alapított új manufaktúrákkal szemben. A konjunktúra következtében vette igénybe ekkor a gyár vezetősége a „bedolgoztatást" is. 1807-ben megyénk mintegy 30 községében 2000 fonónőt foglalkoztattak a lenvásznak készítésével. Ugyanekkor a részvényesek körében is nagy változások történtek és a Forgách család elvesztette a hegemóniáját. A Forgáchok helyébe gróf Festetich Antal és Szilassy József léptek mint irányítók és részvénytulajdonosok. 7 A SZÁZADFORDULÓ NEMESI TÁRSADALMA A megye nemessége és értelmisége társadalmi életének országos síkra kivetített, saját tapasztalatain alapuló rajzát kapjuk meg a kora materialista bölcseletét valló Kármán József (1769—1795) több művében, amelyekben a hibákat föltárva igyekezett fölrázni a művelődés nemzeti létet biztosító vágyát, íróink — mondja az 1794-ben megjelent ,,A nemzet csinosodása" c. művében — túlságosan hízelegnek a nemzetnek. Elhitetik vele, hogy a nemzeti nyelv, irodalom, s tudományok kora szerencsésen megérkezett. Ez azonban ámítás! „Láttam én ... sok ifjakat, akik ... a tudományok útján eléhaladtak ... de alighogy hazaértek ... kimondhatatlan elalélás fogta el őket. A könyvtárt fegyverek tolták ki, a széptudományokat a vadkergetés, az elmélkedést az agarászat". Nem különb a sokszor külföldi főiskolákon végzett lelkészkedő papság sem. Ezek „alighogy kiértek csendes parókiájukra és elvadultak mint az erdei apró marhák, megtompult elméjek. . . karcsúságukat felcserélték potrohossággal."
