Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

nádor is megsürgette 1806 nyarán a sérelmek orvoslását, a vám és a kereskedés ügyeinek szabályozását, mert csak ezek elintézése fejében remélhette, hogy a következő országgyűlésen valóban jelentős számú újoncot szavazzanak meg. Az 1806. augusztusi tisztújításon az 1802 óta alispánoskodó Szentiványi János mellé — Puky Ferenc helyére — Ambrózy Lajost, a jakobinus Ambrózy rokonát vá­lasztották meg másodalispánnak. Az 1807- április 5-ére Budára összehívott országgyűlésen tűntek fel — a megyénkben birtokos Muslay Antal alnándor és Balogh Péter zólyomi főispán, a mérsékelt ellenzék tagjai mellett — az ellenzéki nógrádi követek Szentiványi János és Baloghy Lajos. Baloghyról egy november 28-i titkosrendőri jelentés azt írta, hogy „már nem Felsőbüki Nagy Pál az első gágogó lúd, hanem Baloghy". A mágnásellenes és antiklerikális hangulatra, valamint Baloghy szerepére igen jellemző egy 1807. december 13-án Pestről kelt bizalmas jelentés: „A követek a mágnásokat vérszopóknak nevezik, s olyan törvény után epednek, melynek se­gítségével a rablott vagyont vissza vehetik tőlük. Baloghy egészen váratlanul azt az indítványt tette, hogy a kilencedet és a tizedet el kell törölni, s a pa­rasztoknak átengedni. Ez természetesen a főrendek zsebét érinti, s így nagy moz­galmat keltett, főleg a főpapok közt. Testületileg körülvették Baloghyt, s köve­telték utasítása előmutatását. Ez a jelenet igen komikus volt." A megye követi utasításaiban ez a jakobinus ízű követelés nem fordult elő. Végül is az udvar elérte a célját. A december 15-én záródó országgyűlésen megszavaztak 12 000 újoncot azzal a megkötéssel, hogy az újoncozást azonban csak toborzás (verbu­válás) útján lehet végrehajtani. Az összes birtokos, nemes és polgár, városi ke­reskedő és iparos évi jövedelme Ve-át adja rendkívüli állami célokra, ami alól a jobbágyokat felmentették. A központi hatalom az országgyűlésen mind nagyobb nem várt ellenkezés­sel találta magát szemben, ami helyzetét a külfölddel szemben is megnehezí­tette. Nógrád megye élenjárt a kormányellenes magatartásban. Ez is oka lehe­tett annak, hogy a megyénkben jóformán soha meg nem jelenő Batthyány Jó­zsef utódául Korompai gróf Brunswik József főtárnokmestert nevezték ki, aki 1791-ben Pest megye főispáni helytartója volt. 3 Az 1808. augusztus 23-ára összehívott országgyűlés előkészítése során a fő­ispánok mindent elkövettek, hogy az 1807. évi ellenzéki magatartású követe­ket a megyék ne válasszák meg, illetve bírják azokat jobb belátásra. Ennek következtében Szentiványi és Baloghy sem ütöttek meg ellenzéki hangot, már csak azért sem, mert a szeptember 3-án elhangzott királyi megnyitó beszéd nemcsak a magyar nemzetnek az 1804 augusztusában létrehívott osztrák csá­szárságtól való függetlenségét ismerte el, hanem jónak és hasznosnak tartotta a nemzeti sajátosságokat, osztozott a nemzet büszkeségében és részt kért annak dicsőségéből. A nemesség hiúságát legyezgető szavak oly nagy hatást tettek a rendekre, hogy vita nélkül fogadták el az előterjesztéseket. Létrehívták a kato­natiszt nevelő Ludovika Akadémiát, felhatalmazták a királyt, hogy 3 éven belül országgyűlés nélkül is kihirdetheti a nemesi felkelést és megszavaztak 20 000 újoncot. Az engedelmes országgyűlés november 5-én oszlott szét. Hatása a ne­mességnek a Habsburg-dinasztia mellé állására igen jelentős volt. Kitűnt ez a Bécset harmadízben fenyegető Napóleon elleni lelkes hangulatból. A nemesi

Next

/
Thumbnails
Contents