Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

újoncot és a 340 000 főből álló hadsereg ellátásához szükséges egyéb dolgokat. A felajánlás felét pénzen meg lehetett váltani. Mindebből megyénkre is jelentős mennyiségek jutottak. Napóleon Stájerország felé közeledtekor kihirdették a nemesi felkelést is. Az 1797. május 3-i és 4-i közgyűlésen felsorolt 432 felkelésre kötelezettnek május 24-én Balassagyarmaton kellett jelentkeznie. Az „insurrectio" költségeinek fedezésére a 200 ft évi jövedelemmel vagy annál többel rendelkező nemességre 47 000 ft hozzájárulást vetettek ki. A nógrádi nemesi felkelők sok huzavona után és különböző főparancsnokok irányításával Sopron vármegyébe kerültek, ahonnét október 30-án, a campoformiói békekötés után haza bocsátották őket. 1798 júliusának utolsó napjaiban József nádor meglátogatta a bányavárosokat és azokból megyénken át utazott székhelyére, Budára. Augusztus 3-án hagyta el Balassagyarmatot, ahol a legnagyobb pompával fogadták. Útközben megtekintette Nógrád várát, majd a verőcei Migazzi-kastélyt is. Átutazása megyénken ,,az uralkodóház és a nemzet" együvé tartozásának jegyében folyt le, és ez csakhamar újabb áldozatokat követelt. Az 1800. október 24-i megyegyűlésen Muslay Antal elégikus hangú megnyitó beszéde után újabb nemesi felkelést hirdettek ki. A nemesség 4 század gyalogságot és 1 század lovasságot állított ki. A lovasság igen fegyelmezetlen volt és csak büntetésekkel lehetett rendre szorítani. 1800 decemberében a nógrádiak Bécsújhelynél táboroztak, de az 1801. februári luneville-i békekötés után most már csak a fischamendi táborban tartott fegyvergyakorlatok befejeztével engedték őket haza. 1802-ben Muslay Antalt alnádorrá nevezte ki a király. Helyébe első alispánná Szentiványi Jánost választották. Másodalispán 1796 júliusától továbbra is Puky Ferenc. Az 1773 óta első alispán Muslay távoztával sem szűnt meg kapcsolata a megyével, mert távoztakor fiát, ifj. Muslay Antalt a vármegye főjegyzőjévé választotta meg. Az 1802. május 2-ára összehívott országgyűlésen az uralkodó az állandó hadsereghez állandó újonclétszámot és állandó felemelt adót kért és kapott. A király és a rendek közös törekvése volt a II. József által „megsértett" katolikus egyházzal való végleges kibékülés, ami több szerzetesrend visszaállításában nyilvánult meg. A hadiadó és az újonclétszám emelése számos gazdasági és pénzügyi nehézséget jelentett megyénk számára, amiket a fedezetlenül kibocsátott papírpénz kényszerárfolyama is súlyosbított. Mindez hatott Nógrádban az ellenzéki hangulat újbóli feltámadására, ami az 1805. október 13-ára, főleg a nemesi felkelés megszavazása végett Pozsonyba összehívott országgyűlésen is megnyilvánult, ahol sikerült kivívni a kancelláriával és a helytartótanáccsal magyar nyelven folytatandó levelezést és ezek magyar válaszadási kötelezettségét. A november 7-én, a francia hadak közeledése miatt szétoszlott, rövid ideig ülésező országgyűlésen megszavazott 1805. évi rövid életű nemesi felkelés •— amely Napóleon hadainak gyors győzelme és Bécs november 12-i eleste miatt jóformán fel sem készülhetett — még jobban elmélyítette a megyeigazgatás pénzügyi válságát. Ezen az országgyűlésen vett részt első ízben mint Nógrád egyik követe, Baloghy Lajos főügyész, aki az 1805., az 1807., az 1808. és az 1811—1812. évi országgyűléseken a haladó szellemű ellenzék egyik legkiválóbb képviselője. Az 1805. évi országgyűlésen elhangzottak és az azt követő hangulat nyomán József