Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)
mintegy válaszul — 1793-ban, mivel a „Nemzeti Játék Szín sokat szolgál mind a Haza nyelvének pallérozására, mind a Nemzet formálására", 325 ft 50 kr-t gyűjtöttek a Kelemen László állal szervezett első színtársulat javára és azt a számvevő útján juttatták el nekik. 1 Nógrád megye nemességének a kor polgári forradalmi eszméivel kapcsolatos magatartását illetően sok vonatkozásban — bizalmas kapcsolatokat feltáró emlékiratok hiányában — csak következtetésekre vagyunk utalva. Az előzmények szálai összefüggnek a megyénkben 1775 óta kibontakozó szabadkőművességgel, annak ellenére, hogy a Martinovics-féle mozgalomnak nem minden tagja volt szabadkőműves és nem minden szabadkőművest találhatunk a magyar jakobinusok soraiban. A nógrádi jakobinusok közül a leghaladóbb gondolkozásúak közé tartozott Öz Pál, aki Heves megyei, nem nemes szülőktől származott és a Géczy család romhányi kastélyában nevelősködött. Igen szoros kapcsolatokat tartott fenn Kármán Józseffel, aki a budai szabadkőműves páholy tagja volt. Közös olvasmányaik voltak és Kármán a Pest és Losonc közti útjai során mindig felkereste őt. öz Pált 1795. június 3-án végezték ki a budai Vérmezőn. Ugyanezen a napon halt meg Losoncon — valószínűleg öngyilkos lett — Kármán József is, aki halála előtt egy ládika iratot adott át nővérének, hogy azt rejtse el és csak a megfelelő jellel jelentkezőnek adja át. Az iratokat halála után többen, még a nádor kiküldöttei is keresték Losoncon a Kármán család nőtagjainál, de azok azt eltagadták. Az iratok sorsa mindmáig ismeretlen. Kármán részvételét a jakobinus mozgalomban az is igazolni látszik, hogy unokatestvérét, Kármán Pált, Kiskunhalas főjegyzőjét 1796-ban a Martinovics-féle forradalmi káté terjesztéséért letartóztatták. Annak, hogy Kármán József nem szerepelt a Martinovics-per vádlottjai között, az lehet az oka, hogy a börtönében — nehogy vallomásokat tudjanak tőle kicsikarni — öngyilkossá lett Fodor százados szervezési vonalához tartozhatott és így neve az önfeláldozó bajtárs révén rejtve maradt. Valószínű, hogy ehhez a csoporthoz tartozott Darvas Ferenc volt alispán is, akit szintén nem tartóztattak le. Elfogták azonban a Nagy- és Kiskürtösön birtokos Ambrózy Gábort, aki elítéltetése előtt, 1795. május 7-én börtönében halt meg. Ö Hajnóczy József csoportjához tartozott. Köze lehetett az összeesküvéshez a szintén szabadkőműves Madách Sándornak, akit 1787-ben Nógrád megye tiszti főügyészének választottak meg és a Martinovics-per során, Hajnóczy kérésére, annak védőügyvédje volt. Vállalkozásának sikerét nagymértékben akadályozta, hogy Hajnóczy Bécsben beismerő vallomást tett. A védelmi munkája során a fővádló megkísérelte Madách Sándor jakobinus voltát is bebizonyítani, amit azonban ő ügyesen elhárított magáról. A véres megtorlás Nógrád megye politikai életében is félelmet és a kormány abszolutisztikus intézkedéseibe való belenyugvást eredményezett. 2 1796-tól kezdve a megyeigazgatás legfőbb gondja az egymást követő francia hadjáratokban való részvétel és azok anyagi fedezetének biztosítása volt. Az 1796. november 6-án kezdődő országgyűlés meghívója a trón, a nemzet és a kiváltságosak védelmére hívta fel a rendeket az alkotmány és a keresztény vallás esküdt ellenségei ellen. A király megnyitó beszédében a Mária Terézia korában gyakorolt áldozatkészség megismétlését kérte. Sikerült is megszavaztatni 50 000
