Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

szempontból tárgyaló művének megyénkre vonatkozó 1742-ben nyomtatásban megjelent leírása. Hatott ez a szellem az 1700-ban Abelován született Mikovinyi Sámuelra is, aki a jénai egyetemen tanult, mérnök lett, és a berlini tudományos akadémia tagja. Udvari és magyar királyi építészként ő tervezte meg a budai királyi palotát, aminek munkálatai 1749-ben vették kezdetüket. Gépeket szerkesztett, hidakat épített, és ami fő, ő készítette el — többek közt — Bél Mátyás műve számára Nógrád vármegye térképét. Megyénk legszínvonalasabb oktatási intézménye korszakunkban is a losonci református gimnázium. Itt, ahol 1731 óta internátus is volt és amelynek igazgatója 1731-től 1760-ig Kármán András (az író Kármán József nagyapja) — az 1769. december 28-i egyházi végzés ingyenessé tette az oktatást. Ennek következtében 1777-ben már 225 növendéke volt. A latin tanítási nyelv lehetővé tette, hogy külföldről is egyre többen keressék fel a közben teljes gimnáziummá kiépített intézményt. 1784-ben pl. Csehországból származó protestáns növendékei is voltak. 1786-ban már 328 volt a tanulók száma, 1785-ben pedig teológiai karral bővült. Különös jelentősége volt a Rádayak és a Losoncon paposkodó, tanárkodé Kármánok egymást követő nemzedékei kapcsolatának. A Kármánok mintegy a Rádayak „familiárisai". Együttműködésük a XVII. század második felétől állapítható meg. 1731-től 1760-ig a nagy műveltségű Kármán András a losonci gimnázium „rektor professzora", azaz igazgató tanára. Fiait Andrást és Józsefet, debreceni teológus diákokat 1759-ben, illetve 1760-ban Ráday Gedeon küldte ki Bázelbe, hogy tanulmányaikat elmélyítve, a losonci református egyháznak és iskolának legyenek papjai és tanárai. Józsefnek, a későbbi püspöknek a fia Kármán József, az író. Losonci diák volt Hatvani István (1718—1786) a későbbi debreceni professzor, „a magyar Faust" is. Saját, 1745-ből származó feljegyzése szerint a losonci református eklézsia 50 ft-ot adott, Nógrád megye közgyűlésén pedig még 30 ft-ot gyűjtöttek össze továbbtanulására. Az, hogy Debrecenben aritmetikát, geometriát, magasabb matematikát, élettant és csillagászatot tanított, emlékeztet a losonci gimnázium XVII. században kialakult kiváló matematikatanításának Mikovnyira is ható, továbbélő hagyományaira. A felsorolást minden bizonnyal folytathatnánk, ha a losonci gimnázium tanulóinak a névsora rendelkezésünkre állna. Az iskola magyar szellemben, önálló gondolkodásra nevelt. Igazolja ezt az is, hogy a diákjai által előadott színdarabok között nemcsak latin, hanem már magyar nyelvűek is felbukkannak és, hogy a XVIII. századi protestáns iskolai színjátszásnak a losonci gimnázium az egyik központja. Losonc — Sárospatak, Marosvásárhely és Kolozsvár mellett — a megújuló magyar színi gyakorlatnak is a színhelye. A Sárospatakon és Losoncon előadott „Phaedra", „Pandora" és Szászi János „Didó"-ja a legjellemzőbb képviselői a protestáns iskolákban dívó szatirikus műfajoknak. A losonci gimnázium patrónusai — a két Ráday — és egykori tanítványai, Kármán József, az ügyvéd és Ungváry János (1763—1807), a mérnök, kiemelkedő szerepet töltöttek be a magyar színjátszás történetében. Ungváry 1789-ben röpiratot írt a Pesten létesítendő Nemzeti Színház ügyében.