Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

kezeit birodalma népei javára uralkodni. Törekvései szembeállították a kiváltságos osztályokkal. Azért, hogy a nemesi jogok védelmét magába foglaló esküt ne kelljen letennie, nem koronáztatta meg magát. Eljárása megyénkben is ellenszenvet váltott ki. Törvényerejű rendeleteit — saját szavai szerint — „minden tekintet nélkül a múltra és a jelenleg fennállóra" hozta meg. Az 1781 októberében kiadott „türelmi rendelete" nyomán megyénkben is megindult az addig tiltott helyeken a protestáns templomok építése. A hasznos munkát nem végző szerzetesrendek feloszlatása s a papság hatalmát visszaszorító rendelkezései a katolikus egyház ellenszenvét váltották ki. Jellemző erre az az 1785-ben kelt, versfőiben a „Losontz" helynevet feltüntető gúnyvers, amely 21 szakaszon át szidalmazza a császár intézkedéseit. Ez a katolikus pap szerző által fogalmazott, de mondanivalóját protestáns szájba adó „Légy jó kedvvel s víg örömmel Luther s Kálvinus fia" kezdetű pamflet az „anyaszentegyház" megdönthetetlenségét hirdetve és a császár környezetének romlottságát ostorozva állapította meg, hogy a protestánsok „szamarak", mert örvendeznek, pedig a „tollerantia" szó csak a megtűrt zsidókkal szemben jogos, rájuk nézve sértő. A türelmi rendelet végrehajtására kényszerített katolikus klérus megyénkben is — a felekezeti gyűlölködés lángjait szítva, de magát leplezve — ellenállásra uszított a reformokat életbe léptető központi hatalommal szemben. A megye politikai hangulatát — és nemcsak a protestánsokét — egy időre a császár oldalára állította az az 1782 májusában kiadott rendelete, amely a régi közóhajnak eleget téve a központi főhivatalokat Budára és Pestre helyezte. Az 1784. áprilisi, a német nyelvet fokozatosan hivatalos nyelvvé tevő, valamint a koronának Pozsonyból Bécsbe szállítását elrendelő és a májusban kibocsátott birtok- és személy-összeírást kötelezővé tevő rendeletek közül ez utóbbi volt az, amely megyénkben a nemességet komolyabb ellenállásra késztette. Ennek megnyilvánulása, hogy csak késve, az 1784. október 4-i közgyűlésen tárgyalták meg a már hónapokkal előbb kiadott rendeletet és úgy döntöttek, hogy mivel az csak egyike az időközben egymást követő törvényszegő utasításoknak, feliratban kérik az uralkodót az országgyűlés mielőbbi összehívására. A kancellária megyénknek adott válaszában azzal igyekezett megnyugtatni a rendeket, hogy a király ismerni akarja a népesség pontos számát, mert az ilyen vonatkozású egyházi és megyei összeírások mind hamis adatokat tartalmaznak. A válasz nem nyugtatta meg a megye nemességét. Muslay és Öcsai Balogh Péter (akit az 1783. évi tisztújításon Darvas helyébe választottak meg) alispánoknak azonban — arra hivatkozva, hogy megyénkben a lakosság jelentős része csak októberben tér vissza az Alföldön végzett mezei munkálatokból — sikerült elérniük, hogy Nógrádban 1784. november 1-én vegye kezdetét az összeírás. Azt azonban a vállalt időben sem kezdték el, mert a tisztikar nagy része megtagadta az engedelmességet, sőt attól lehetett tartani, hogy a nemesség egy része fegyverrel fogja elűzni az összeíró biztosokat. A király ezért november 26-án katonaság kiküldésével fenyegette meg a megyét. Ez hatott és december 2-án valóban hozzáfogtak az összeíráshoz és 1785 februárjában felterjesztették az első kimutatásokat a helytartótanácshoz. 1784-ben II. József el17 Nógrád megye története 257