Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

és a 3 vályús 6 kölyűs kallómalom — már álltak és nyilván évek óta üzemeltek, mert az 1767 január 1-én kötött részvénytársasági alapszerződés szerint Forgách János nemcsak a szükséges épületekkel, hanem felszerelésekkel is ellátta üzemeit, sőt kimondták, hogy a már meglevő 10 szövőszék számát növelni kell. Ekkor írták elő, hogy a központi épületet szárnyakkal kell bővíteni a flanellnyomógépek és az iroda számára. 1770 táján a manufaktúra kétemeletes háztömb. 1779-ben a következő műhelyek voltak az épületben: válogató, fésülő, fonoda, cérnázó, fonalmosoda, szövődé, mosó, festődé, nyomó, appretúra, fonalraktár, festékraktár, áruraktár és iroda, amiből arra lehet következtetni, hogy a korszak legkövetkezetesebben koncentrált hazai iparvállalata volt. Az 1767. évi szerződés a gyajúszövés, az aranyfüst készítése és a ceruzagyártás növelését írta elő, amihez 25 000 ft volt szükséges. Ezért 50 db, egyenként 500 ft névértékű részvényt bocsátottak ki, amelynek felét, 25 db-ot Forgách a maga számára tartotta fenn. Apósa, Grassalkovich Antal —• aki 1768-ban Hatvanban létesített ugyancsak posztómanufaktúrát, amely 1770-ben 13 munkással évi 600 vég posztót gyártott — 10 db gácsi részvényt vett meg. Így a vő és após a részvények többségének (35 db) a birtokába jutott. 4—4 részvényt vettek meg Klobusiczky kalocsai érsek és Cothmann báró, 2—2 részvényt Orczy és Podmaniczky bárók, valamint az egyik Prónay és egyet Rudnyánszky Farkas. A részvények árát 1767. április l-ig kellett befizetni, és a részvényesek 1770-ig lemondtak az osztalékról, vagyis azt tőkésítették. Kilépni ugyancsak 1770-től kezdve lehetett a társulásból. 1770. március 1-én 121 000 ft-ra emelték fel az alaptőkét. Az egyenként 500 ft-os részvények száma ekkor 242 volt. Ezekből 150 Forgách Jánosé, 20 Grassalkovich Antalé — tehát vőé és apósé a többség (170 db) — 10—10 db-ot vettek meg Batthyány József hercegprímás, Károlyi Antal, Erdődy Kristóf, Aspremont János, Beleznay Miklós tábornok és Horányi Antal, 4—4 db-ot Szlávay Pál és Jankovich Antal, 2—2 db-ot Révay Antal püspök és Rudnyánszky Farkas. Mindez arra mutat, hogy ekkor a vállalat nyereséges volt. A manufaktúra üzemi szervezője Geyer Ferenc volt. Öt bízták meg 1768ban a szakmunkások toborzásával is. Sikerült is neki a gácsi üzem számára osztrák, bajor és cseh munkásokat útnak indítania. Ezek száma — az 1768. augusztus 13-án Linzben kiállított útlevél szerint — a gyermekek nélkül 150 főt tett ki és második csoportként még 51 személy — közülük 40 nős ember 43 gyermekkel — települt be Gácsra, ahová főleg a linzi textilmanufaktúra termelési hagyományait és üzemi gyakorlatát hozták magukkal. Ennek eredményeként a gácsi manufaktúra sikerrel vette fel a versenyt az ausztriai manufaktúrákkal. Gyártmányai keskeny, illetve széles méretben, többféle színváltozatban és mintával flanell, gyapjú, angóra és félselyem anyagokból, vékony és durva fonalú változatokban 28 féle minőségben és árral készültek. A gácsi és a hatvani posztómanufaktúrák közti kapcsolatok kérdése tisztázatlan. Az azonban kétségtelen, hogy megyénknek ez az első kapitalista nagyüzeme, amelynek létrejötte a feudális árutermelés évszázados egyeduralmának megszüntetéséhez az első lépés volt. A gácsi posztómanufaktúrát 1767 óta többször átszerveztek és részvényei többször cseréltek gazdát. Az alapító Forgách János 1774. évi halála után ki-