Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

A déli területekkel is bíró kékkői és szécsényi járásban már 1709-ben is mind a gabonafélék termelése, mind az állatállomány nagyobb volt az északibb területű losonci és füleki járásokénál. Ez az arány később sem változott. Az 50-es és 60-as évek különböző hadiszállítási adataiból az derül ki, hogy ekkor az egész tétel kötelezően, kényszerárfolyamon csak a parasztságot terhelte és, hogy a megye átlag 40—45 000 mérő zabbal és árpával, valamint 20—25 000 mérő búzával, rozzsal és kétszeressel járult hozzá a hadsereg élelmezéséhez. Ezen felül legalább még ugyanannyi mennyiségű, elsősorban nemesi eredetű terményfelesleg a belső piacok forgalmában is szerepelt.

21 AZ ÁLTALÁNOS ÚRBÉRRENDEZÉS. A KÖZÉP- ÉS NAGYBIRTOK GAZDÁLKODÁSA Az 1767. évi úrbéri rendelet kérdőpontjaira adott válaszokból községenkénti részletes képet kapunk a megye 1771 előtti gazdasági életéről. A jobbágyszolgáltatások sokfélesége a „rendszertelenségek rendszere" benyomást kelti nemcsak a falvak, hanem a mezővárosok esetében is. Ezen igyekezett segíteni az 1771. évi úrbéri szabályozás, amely lezárta a jobbágykizsákmányolás 1514gyel kezdődő, helyi adottságok szerint kialakult történelmi korszakát. A szabályozás érvényben hagyta a magyar parasztság két kategóriára — jobbágy és zsellér — osztását. Jobbágynak tekintettek mindenkit, akinek legalább Vs telke volt. A telek két részből állt: egy 2 pozsonyi mérő elvetésére alkalmas belső, meg a szántóföldből és rétből álló külső telekből. A külső telkek nagysága megyénként változott. Nógrádban és a szomszédos megyékben ez így alakult: Szántóföld, osztályonként Rét, szekérre való magyar holdakban sarjú szerint I. II. III. IV. jó közepes ross; Nógrád 20 22 24 26 6 8 10 Hont 18 20 22 — 6 6 8 Zólyom 18 20 22 24 6 6 8 Gömör 24 26 28 32 8 10 12 Heves 26 28 30 32 8 10 12 Pest 24 26 28 30 8 10 12 A külső telkek egész, V2, V/, és Vs nagyságúak és ezek arányában nőtt, illetve csökkent a jobbágyszolgáltatás és az adózás. A vagyonosodó paraszti réteg érdekeit vette figyelembe az a rendelkezés, hogy egy jobbágynak több telke is lehetett. A zsellérek között voltak ún. „inquilinus"-ok, azaz saját házaikban lakó és esetleg Vs teleknél kisebbet bíró „házas zsellérek" és ún. „subinquilinus"-ok, a más házában lakó „hazátlan zsellérek". A megye jobbágylakossága 1771-ben a résztelkeket összeadva 4403, más adatok szerint — hihetőleg a