Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

Az 1763. november 21-i, Grassalkovich elnöklete alatt tartott tisztújításkor galánthai Balogh Jánost első, Prónay Lászlót másodalispánnak, Szentiványi Fe­rencet pedig főjegyzőnek választották meg. Az 1764. június 17-ére összehívott országgyűlésre pedig Balogh János első alispánt és az előző, 1751. évi ország­gyűlésen már jelen volt Darvas Jánost választották meg követnek, ahol eleinte mind a ketten ellenzéki magatartást tanúsítottak. Ez a királynő és a főispán neheztelését vonta maga után, mert 1763-tól, a hétéves háború befejezésétől kezdve Mária Terézia az ország gazdasági és társadalmi újjászervezésére, az abszolutizmus kiépítésére törekedett. A szükséges reformokat azonban csak a nemesi jogok csorbításával lehetett megvalósítani. Az országgyűlésen — ahol Kollár János jezsuita 1763-ban megjelent, a fő­papok és nemesek jogait az abszolút királyi hatalom által csorbítani javasló könyvét is megsemmisítésre ítélték — hevesen kikeltek az adót emelni és a jobbágyok terheit szabályozni akaró javaslatok ellen. A vita során Balogh el­ismerte, hogy az adóemelési javaslat számos olyan rendelkezést tartalmaz, amik elősegítik, hogy a nép a régi terheit könnyebben viselje, de semmi olyant sem tartalmaz, ami újabb terhek viselésére képessé tenné. Érvelését Darvas — ak­kor, amikor a papság részéről a királyi előterjesztés támogatása hangzott el — azzal támasztotta alá, hogy a nép sorsának javításáról elsősorban a főpapság­nak kellene gondoskodnia, mert az sok helyütt annyira szegény, hogy ruha hí­ján a templomba se járhat. Követeink, a királynő Grassalkovich által tudomásukra hozott neheztelé­sét kiengesztelendő gyorsan köpenyeget fordítottak. Ezért Baloghot és Darvast gúnyversekkel igyekeztek nevetségessé tenni. Az egyik, a nógrádi és a mosoni követeket ostorozó magyar versezet szerint Balogh azért állt az idős Darvas mellé, mert ítélő mesterségére pályázik. Ezt a támadást igyekezett kivédeni egy Darvast és Baloghot dicsérő verses latin mű. Erre, egy szintén latin nyelvű ver­sezet támadást intézett Darvas nógrádi, Ráday pesti és Majláth honti követek ellen, szemükre vetve, hogy mindhárom megyében ők szorították ki Tihanyi Dánielt a követségből. Felszólítja őket hibáik jóvátételére, mert Tihanyi igaz­mondó, eszes ember, mérsékelt politikus, aki vigyáz arra, hogy a szabadságot meg ne sértsék, törvényeinket, szokásainkat szentül őrizzék, az adófizető népet meg ne terheljék és a nemest paraszttá ne tegyék. Ha hibájukat nem teszik jó­vá, nevük örökké átkozott lesz a nemzet — értsd: a nemesség előtt. A viták során a leghevesebb ellenkezést az úrbérrendezés ügye váltotta ki. Egyetlen eredmény egy törvényerőre nem emelkedett javaslat volt, amely az úrbéresek jogait sértő földesurak büntetését állapította volna meg. A királyi kancellária nézetével szemben — amely szerint a jobbágy és a földesúr közti viszony szabályozása közügy és a király legfőbb felügyelete alá tartozik — a rendek azt vallották, hogy magánjogi kérdés, amely fölött csak a megyei ha­tóságok és a törvényszékek dönthetnek. Így azután lényeges eredmény nélkül oszlott szét 1765. március 21-én az országgyűlés, a diéta. 18 Az 1764—1765. évi országgyűlés után az 1765. december 7-i tisztújításon Prónay Lászlót első, Szentiványi Ferencet másodalispánná választották meg. Hivatali működésük idején vette kezdetét az 1766- július 10-én már elkészült, de csak 1767. január 26-án, magyar, latin és szlovák nyelven kibocsátott úrbéri 16 Nógrád megye története 241

Next

/
Thumbnails
Contents