Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

nek többsége nem értett egyet a trónfosztással, amit előző és későbbi magatartása alapján tételezhetünk fel.

7 Az ónodi országgyűlés június 22-én oszlott szét. A következő hónapokban a Dunántúlon folytak a csatározások. A külföldi szövetségesek segítségébe vetett hit kezdett szétfoszlani. Herbeville és Rabutin császári tábornokok seregei szinte ellenállás nélkül vonultak ide-oda az országban. Politikai síkon pedig I. József úgy igyekezett éket verni a magyarok közé, hogy 1708 február végére országgyűlést hívott össze Pozsonyba, amire az összes vármegye meghívást kapott. Nógrád megye 1708. március 5-i közgyűlésén foglalkozott a király február 18-i meghívólevelével, ami azonban nem tartalmazott olyan kitételt, hogy a Pozsonyban megjelenő kurucok nem szenvednek bántódást. Rákóczi egyrészt távolmaradásra intette híveit, másrészt kijelentette, hogy azoknak, akik a trónfosztott uralkodó által meghirdetett országgyűlésen részt akarnak venni, készségesen ad útlevelet. A királyi meghívó és Rákóczi kétféle nyilatkozata ismeretében a közgyűlés kijelentette, hogy egyetlen tagja sem kíván részt venni a pozsonyi országgyűlésen és erről értesítették a fejedelmet, de elrendelték leiratának járásonkénti körözését is. Ez is azzal az eredménnyel járt, hogy a személy szerint megígért útlevelet senki sem vette igénybe és így a pozsonyi országgyűlés Nógrád és a többi kuruc uralom alatti megyék részvétele nélkül zajlott le. Ott volt azonban a megyénkben nagybirtokos labanc gróf, Koháry István. Az országgyűlés végül is — hosszas tárgyalások és viták után — június 24-én a kurucok és a később oly nagy jelentőségű pestisjárvány közeledtének hírére eredménytelenül oszlott szét. Rákóczi újabb hadjáratot indított. Június 18-án Lőrinciben tartott 10 000 főnyi katonasága fölött hadiszemlét. Innét Bercsényit előre küldte a Vág vidékére. Június 22-én Érsekvadkerten volt Rákóczi, ahonnét 25-én Drégelypalánkon át vonultak csapatai nyugat felé. Az augusztus 3-i szerencsétlen kimenetelű trencséni csata után — Heister császári tábornok csapataitól követve — augusztus 5-én Balassagyarmaton át Szécsénybe érkezett. Itt értesült Bottyán János futárjától arról, hogy Heister visszafordult Bécs felé. A trencséni csatavesztésről és seregének elszéledéséről augusztus 7-én Szécsényből értesítette a Losoncon éppen tisztújító gyűlést tartó vármegyét és személyenkénti nemesi felkelést rendelt el. A gyűlés nyomban, augusztus 8-án tudomásul vette a parancsot és a felkelők gyülekezését augusztus 14-re, Szklabonyára tűzte ki. A 15-én megtartott hadiszemlén választották meg a felkelő nemesség tisztikarát, Korponay János kapitánnyal az élen. Az ugyanakkor felkelt parasztvármegye haderejét Csikány István parasztkapitány parancsnoksága alá rendelték. Augusztus 19-én a nemesi felkelők táborba szálltak, a paraszti hadak pedig parancsot kaptak az esetleg Vác felől közeledő ellenség szemmel tartására. Gács várát is sietve megerősítették és Litassy György parancsnoksága alá helyezték. Szeptember folyamán lépésről lépésre adta fel BerGsényi serege Hont megyét. 17-én már Balassagyarmaton táborozott és onnét Losoncra vonult. Közben a Pest megye északi részét elfoglaló császári hadak elől menekülők serege özönlötte el a megyét. Elhelyezésükről az október 6-i közgyűlés intézkedett. Rákóczi ugyanis szeptember 22-én — a szabadságharc folyamán most már harmadízben — elrendelte Pest környékének kiürítését, lakosságának 15 Nógrád megye története 225