Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

Sápon tartott közgyűlést a megye, ahol elrendelték a nemesi felkelést. Október 7-én pedig Rákóczi a megyén újból átvonulva, Szécsényben kelt iratával tájékoztatta a megyét a hadieseményekről. A meghiúsult béketárgyalások és az új harcikészülődés hatására megyeszerte nagy elégedetlenség támadt. A nemesség egy része — amint azt Darvas Ferenc alispán az október 8-i losonci közgyűlésen szóvátette — szidalmazta őt, mintha ő lett volna a nemesi felkelés elrendelésének okozója. A közgyűlés ekkor még erélyesen lépett fel és azokat, akik a csecsei seregszemlén nem jelentek meg, pénzbírsággal sújtotta. Az október 18-i közgyűlés pedig a népet a háború ellen izgató Bánszky Mátyás gácsfalvi, Bencsik Gáspár gergelyfalvi lakosokat, Solcz Pált és a szabadságharcot szükségtelennek tartó Karlik Istvánt 300—300 pálcaütésre ítélte. Közben Rákóczi hazaengedte a teljes létszámmal össze nem gyűlt felkelő nemességet, de a hadihelyzet veszélyesebbé válásakor, november 5-én újból fegyverbe és a Hatvanba való megjelenésre szólította fel őket. A hadiszemlét november 15-én Sóshartyánban tartották meg, ahonnét Básthy László kapitány vezetésével Hatvanba vonultak a nemesi felkelők, amiről a november 16-án Karancskesziben tartott megyei közgyűlésen számolt be Darvas Ferenc alispán. Rákóczi hadaival együtt Lőrinciből november 20-án a Zagyva völgyén keresztül ment Fülekre, és onnét Rimaszombatba. November 26-án Rozsnyón volt. Mivel azonban az ellenség másfelé vonult, a megyei felkelőket ismét hazabocsátotta és a rendes katonaság egy részét Nógrád megyében helyezte el téli szállásra. Ezzel a beszállásolással kapcsolatban történhetett meg az, hogy — a helyi hagyomány szerint — 1707 tavaszán, nagypénteken (április 22) az egyik katona tréfából megkondította Mátraszőlősön a katolikus templom harangját, amiért 25-öt verettek rá parancsnokai. Bármennyire is jzigorú volt a rendes kuruc hadak fegyelme, amit a szécsényi országgyűlésen elfogadott katonai törvénykönyv és rendtartás egységesített, nagy gondot okozott a lakosságnak a hadak elszállásolása, élelmezése és az elkerülhetetlen garázdálkodások. Emelte a nép terheit az is, hogy a földesurak ugyanúgy megkövetelték a jobbágyszolgáltatások teljesítését, mint máskor, ami szintén az elégedetlenség forrásává vált. A nagyszombati béketárgyalások meghiúsulása után Rákóczi országgyűlésen akarta elintézni a legégetőbb ügyeket és 1707 januárjában, a rozsnyói országtanácsi értekezlet határozata alapján — ahol már felmerült a Habsburgok detronizálásának kérdése •— felszólította a megyéket az Ónodon való megjelenésre. Az április 29-i megyei közgyűlésen jelölték ki a május 16-án megnyíló országgyűlésre küldendő követeket — Darvas Ferenc alispánt, Gyürky Pált, Kajály Pált és Török Istvánt — és közölték a személy szerinti megjelenésre vonatkozó felhívást is. Az előkészületek megtételére Bujovszky Istvánt és Pelargus Jánost küldték előre. A személy szerint megjelenők Fülekről a megye zászlaja alatt vonultak Ónodra. A megye követei a rézpénz ügyében és a Rákóczi által elfogatott gróf Forgách Simon szabadon bocsátása érdekében terjesztettek indítványokat az országgyűlés elé, a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló június 14-i nyilatkozatot pedig maradéktalanul elfogadták. Hihető azonban, hogy megyénk nemességé-