Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

nak terhét milyen mértékben viseljék a birtokos és az armalista nemesek, amihez az 1689. évi limitációt kellett alapul venni. Az 1705. január 17-i tisztújításkor Rákóczit Jánoky Zsigmond képviselte és jelöltjei — Fejei Feja János, Kajály Pál, Mocsáry Balázs, Pelargus György, Ráday Gáspár és Török András — közül Török Andrást ismét első, Feja Jánost másodalispánná, főjegyzővé pedig — a fejedelem titkárává lett Ráday Pál helyébe — az addigi ügyészt, Kántor Istvánt választották meg. Ezen túlmenően jelentősebb változások nem történtek. Közben folyt a megígért katonaság szervezése, melyet Rákóczi január 21-én táborba rendelt. Január 22-én Szécsényben választották meg a 200 fős nemesi lovas felkelők tisztikarát. A létszámot azonban még február közepén sem tudták kiállítani. Az életét kockáztatni nem akaró nemesség ugyanis tömegesen szökött meg a táborból. A szökevények közé tartozott Vattay János is, aki 1704 decemberében követségben járt Rákóczi galgóci táborában és egyike volt a nógrádi nemesi felkelés szervezőinek. Szökéséért a közgyűlés 100 ft bírságra ítélte. Ugyancsak a közgyűlés kért engedélyt Rákóczitól arra, hogy a nemesi felkelőket zsoldosokkal helyettesíthesse, amibe a fejedelem csak úgy egyezett bele, hogy a 200 nemesi felkelő helyett — a tisztek nélkül 240 főt kitevő — három 80—80 zsoldos katonából álló századot állítanak ki. Az 1705. március 20-i közgyűlés intézkedett a zsoldosok egyenruháinak és felszerelésének beszerzéséről, az április 15-i pedig utasította a szolgabírákat, hogy a szökevényeket fogják el és szállítsák Losoncra vagy Szécsénybe. A kudarcba fulladt selmeci tárgyalások után sem Rákóczi, sem Széchenyi érsek nem mondtak le a béke lehetőségéről. Széchenyi Pál 1705 elején Gácsott tárgyalt a fejedelem megbízottaival. Ennek alapján Rákóczi 1705. április 25-i levelében az újabb béketárgyalások lehetőségét a megyével is közölte. Közben azonban Észak-Nógrádban, főleg a szlovák lakosság — hihetőleg a mindig labanc kékkői földesúr, gróf Balassa Ádám biztatatására — a nemesek és a vármegyei tisztviselők ellen fordult. Bácsmegyei György parancsnoksága alatt 50 lovast küldtek ki ellenük, akik a lázongókat szétverték. Bercsényi megnyugtatásukra májusban szlovák nyelvű kiadványt adott ki, amelynek hatására nagy számmal csatlakoztak a kurucokhoz. 1705. május 5-én meghalt I. Lipót és utóda I. József (1705—1711) hajlandó volt az újabb béketárgyalásokra. Rákóczi, hogy a tárgyalásokon az ország megbízottjaként léphessen fel, országgyűlés összehívását határozta el. Előbb azonban a Duna—Tisza közti hadműveletek támogatására ismét átvonult megyénken, mert az volt a terve, hogy Pestet elfoglalva a Rákos mezején tartják meg a gyűlést. Július 1-i, ócsai táborában kelt meghívóin oda is hívta a rendeket. Pest elfoglalása azonban nem sikerült, és ezért Szécsénybe helyezték át az országgyűlést, ahová Érsekújvárból jövet szeptember 7-én érkezett. Az országgyűlést 25 vármegye és csaknem valamennyi szabad királyi város követei, 36 főúr és 6 püspök jelenlétében szeptember 12-én Rákóczi személyesen nyitotta meg. A tanácskozásokat október 3-án fejezték be és a fejedelem október 8-án távozott el kíséretével Szécsényből. A szécsényi országgyűlés eseményeinek sorozata — amelyek kapcsán II. Rákóczi Ferencet az ország vezérlő fejedelmévé választották — az országos törté-