Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)
más földesúrnak kölcsönt adó jobbágy társaihoz viszonyított helyzete is. Ismerjük, hogy gróf Balassa Bálint az 1670-es években 150 ft kölcsön fejében zálogba adta Gecse Péternek — Berényi Ferenc kazári jobbágyának — az egyik vásáros-terenyei jobbágy telkét, aki így, jobbágy létére, más földesúrnak a szabadosa lett, mert a birtokába jutott telek után semmi kötelezettség sem terhelte. Amilyen mértékben bizonyos függetlenséget jelentett a jobbágynak, ha zálogkölcsönt tudott adni, ugyanolyan mértékben függőséget jelentett a nemes embernek, ha zálogkölcsönt vett fel. így tett 1641-ben Ebeczky László szolgabíró is, aki — amint kötelezvényében írta — „én nagy szükségemre, kivált képpen házam népének török rabságból való megszabadulására vettem fel" Balassa Imréné Bosnyák Judittól 400 ft-ot, aminek fejében „én őnagyságát, az őnagysága maradékit... jámborul és híven szolgálom, mint illik főember szolgához". Megállapodtak abban is, hogy Ebeczky Balassánétól évi fizetést kap, amit levonnak a kölcsönadott pénzből, ha pedig nem tud szolgálni, 3 kissztracini jobbágyát köti le az úrnőnek biztosítékul. A zálogba adás alól a mezővárosiak sem voltak kivételek. 1605-ben pl. Szécsénynek %-a tartozott a várhoz, Vy-a pedig Nyáry Pálnál volt elzálogosítva. Balassa Imre balassagyarmati részének jobbágyait, talán még az apja, a Szügyben lakó Paczolay családnak adta zálogba. 1659-ben Balassa ezeket a jobbágyokat visszaváltotta. Ugyanekkor azonban voltak zálogba nem adott jobbágyai is, vagyis a jobbágyok elzálogosítása lakott jobbágytelkek, azaz hasznot, jövedelmet hajtó munkaerő elzálogosítását jelentette, tekintet nélkül a telkek nagyságára. A zálogolások a birtoktestek tényleges és eszmei birtoklásának problémáit vetették fel. Tudjuk, hogy Forgách Ádám a szécsényi uradalmat — Szécsény és Gyöngyös városok, Szakai, Csitár, Farkas-Almás, Varbó, Sipek, Puszta-Almás, Lóc, Rimóc, Varsány, Ecseg, Pata és (Gyöngyös-) Tarján részben vagy egészben — 1641-ben Koháry Istvánnak 12 ezer ft-ért zálogosította el, a vár, a hozzátartozó major és kert, a Szentgyörgy alján elterülő földek, Ecseg falu, a szakali malom fele jövedelme, a szécsényi kocsma és a serfőző házban saját használatára főzetett sör kivételével. 1650-ben ezeket a visszatartott részeket is átengedte 6000 Ft-ért Kohárynak, akinek utódai a XVIII. század közepéig birtokolták az uradalmat, amikor is a Forgáchok visszaváltották. A nagyösszegű földesúri zálogkölcsönöknél sokkal jobban érintették a népet a jobbágyok egymás közti adósságai. 1658-ban pl. az illetékes szolgabíró Fáy Istvánné terbelédi jobbágyának, Göröcs Mihálynak és Pápai János bolyki jobbágyának, Nagy Albert Jánosnak adóssági ügyében úgy ítélt, hogy Göröcs a kölcsönvett 14 ezüst tallért köteles Nagynak megfizetni. Az ítélet kimondása után — vallja a Füleken 1658. június 20-án kiállított kötelezvényében Göröcs Mihály —• a Terbeléden lakó „jó akaró uraim s atyámfiai... Göröcs Tamás, Bálás Deák Gergely s Csorna János előtt... Nagy János Albert urammal így alkudtam meg: Láz puszta határában van egy atyjától örökölt irtvány rétje, amit Göröcs Tamással közösen birtokol. Ennek a rétnek felét 2 esztendőre, 8 ezüst tallér fejében, átadja Nagy Albert Jánosnak úgy, hogy azt sem ő, sem rokonai addig ki nem válthatják, sőt 2 esztendő múlva is csak a maga pénzével,
