Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

is csak az augusztus 2-án a Gács várában tartott közgyűlésen foglalkoztak, két héttel a július 19-i garamszentbenedeki győzelem után — ahol Koháry István füleki kapitány, az író apja is hősi halált halt és a „második" Balassa Bálint és Balassa Imre huszárjai sikeresen harcoltak —, amikor a felkelés ügye már tárgytalanná vált. Az 1664. évi szégyenletes vasvári békénél — amely a török birtokába juttatta Drégelypalánk, Nógrád, Gyarmat, Szécsény, Hollókő és Buják várát —- csak megyénk köznemességének magatartása volt szégyenteljesebb. Most is úgy gondolkoztak, hogy a hadviselés a király és a főurak dolga. Minden gazdasági és társadalmi előnyüket, körülbástyázva azt a megyei autonómiával, meg akarták tartani — áldozatok és kötelesség vállalások nélkül."

5 A fele területére lecsökkentett Nógrád megye súlyos belső és külső problémákkal került szembe. Ezek sorában 1664-től 1666-ig Balassa Imre, Divény vár-ura magatartása játszotta a főszerepet. Tisztázatlan, hogy mi késztette Balassa Imrét arra, hogy a vasvári békekötést követő szigorú utasítások ellenére folytassa a török zaklatását. A budai basa Balassa megfékezését kérő panasza szerint 1665 tavaszán katonáival megtámadott egy török szállítmányt, azt zsákmányul ejtették és a kíséret egy részét pedig megölték. Bécsben a panasz beérkeztekor várták a török követséget és — hogy a szultán számára megnyugtató példával szolgáljanak — Balassát a kassai nádori törvényszék elé idézték, ahol 32 bűntényt olvasva fejére, fogságra ítélték, és a pozsonyi vár börtönébe zárták. A pápa bécsi nunciusának jelentése szerint fogságra vetésének igazi oka a török vádaskodása volt. Fogsága nem lehetett szigorú, mert érintkezésbe léphetett a bécsi francia követtel és 1665 végén börtönéből meg is szökött. 1666 január közepén I. Lipót elrendelte, hogy a szökevény összes javait kobozzák el. Ö azonban több száz fegyveres kísérőjétől övezve bántatlanul tért haza divényi várába. Ez rendkívül nyugtalanította az udvart, mert Balassa 3000 főre növekedett fegyveresével nagy zavart okozhatott. Balassa Imre azonban nem támadni, hanem kitérni akart a bécsi udvar intrikái elől, és ezért arra kérte az őt bepanaszoló budai basát, hogy Divény vára és uradalma helyett adjanak neki Erdély határán egy várat és uradalmat. Wesselényi nádor azonban „emlékeztette" a basát arra, hogy a legutóbbi békében kikötötték, hogy egymás lázadóit nem támogatják. A vár- és birtokcsere tehát elmaradt. Bécsben Wesselényire bízták Balassa „megrendszabályozását" és 1666. január 28-án I. Lipót felszólította Nógrád vármegyét, hogy a nádort hathatósan támogassa. 1666 márciusában arról panaszkodtak Bécsben, hogy Balassa minden módon kárt okoz a nádornak, „megátalkodottan visszaél a számára bizonyos határidőig biztosított kegyelemmel" és azt kívánja, hogy a kegyelmi levelet a császár saját kezűleg írja alá. Áprilisban Wesselényi több faluját felégette, sok emberét leölette, az egyik elkobzott birtokát erőszakkal visszavette, és a nádor ott elfogott megbízottait fogságba vetette. Júniusban 500, a nádor birtokait pusztító lovasát a füleki huszárok jórészt levágták. Ugyanekkor az a hír járta, hogy az erdélyi fejedelem a szultán akarata ellenére, katonai segítséget akar küldeni Balassának. Ezért a bécsi udvar 800 gyalogos katonát irányított