Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

zatásait és tisztségeit elvállalják (1609. XLVI. tc.). Megparancsolták, hogy ne merészeljék a földesurak engedélye nélkül a várak körüli birtokokat és pusztákat maguk között elosztani, mások jobbágyait a maguk szolgálatára és munkára hajtani, az erdőket a saját szükségletükre vágni, a réteket lekaszálni, a mezőket legeltetni, a szántóföldeket dézsma fizetése nélkül szántani (1609: LVI. tc). Ezt az 1625. évi XVI. tc. is megerősítette és egyben megállapította, hogy a kapitányok és alkapitányok között igen sokan a törvényes birtokosok fekvőjószágait, valamint az egyházi és nemesi személyek dézsmáit erőszakosan elvették és kezükben tartják. Elrendelték, hogy ezeket a javakat a nádor — tiltakozást és ellentmondást figyelembe nem véve — adassa vissza tulajdonosaiknak (1625: XVI. tc). A fent kifogásoltak a megye követeinek panaszaival is megegyeztek. Ezt igazolják az alábbi adatok. A váci püspökség —• amelynek uradalmi központja ekkor Nagyszombatban volt — úgy igyekezett elejét venni a bajoknak, hogy a nógrádi vár kapitányaival bérleti szerződést kötött. így Dallos Miklós püspök 1622. május 1-én évi 100 ft-ért bérbe adta a várban és a mezővárosban levő italmérési jogát. A várbeli kimérés lehetett a jövedelmezőbb, mert a mezőváros, amint az Eszterházy Pál várkapitány 1625. márciusi jelentéséből kiderül, igen nyomorúságos település volt, amit palánkkal kellene körülvenni, hogy a kóborló törökök szüntelenül ne háborgassák. A nógrádi vár katonái birtokukba vették az uradalom erdeit és csak 1634 júniusában egyezett meg Nadányi Miklós várkapitány Draskovics György püspökkel a perben levő kéméndi erdőnek a felosztásáról. 1649 májusában Püsky János váci püspök fordult kéréssel a királyhoz, hogy a gróf Forgách Ádám mint nógrádi kapitány által bitorolt és az ő megélhetését biztosító nógrádi italmérési jogot adassa neki vissza. Forgách azt válaszolta: mivel Nógrád várát fegyverrel vették vissza a töröktől, a váci püspöknek többé sem a várhoz, sem a korcsmáitatáshoz nincs joga. Ezzel a védekezéssel szemben — ami a „fegyverjognak" a későbbi Neoaquistica Commissio tevékenységében megnyilvánuló előrevetett árnyéka — a király elrendelte, hogy a várkapitány az italmérési jogot azonnal adja vissza a püspöknek, a várban a borok és a gabona tárolására helyet biztosítson, az uradalmi tiszttartónak lakást adjon és a püspök jobbágyait többé semmiféle munkára hajtani ne merészelje. Az uradalom nem sokáig maradt saját kezelésben, mert 1653 februárjában Tarnóczy Mátyás váci püspök Nadányi Miklós nógrádi főkapitánnyal haszonbérleti szerződést kötött. Eszerint a vár és a mezőváros kocsmai jogáért évenként 210 ft készpénzt, 12 akó bort, 2 hízott sertést, 1 kősót és 1 selyem derékaljat fizet a kapitány. 1658 és 1660 között viszont Pálffy Tamás váci püspök kénytelen volt számon kérni Nadányi várkapitánytól, hogy a Balassák nőtincsi jobbágyai miként haszonbérelhetik a váci püspökség birtokainak egy részét és hogy mit tett a. Szántói-puszta dézsmájának a mások általi birtoklása ellen? A hasonló birtokháborítások ellen Forgách Zisgmond úgy védekezett, hogy 1601-ben kieszközölte saját maga számára a szécsényi várkapitányságot. A vár átadására nézve azonban Hölgyi Gáspár várnagy annak rossz állapotára hivat12 Nógrád megye története 177