Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

sal — hosszú ideig elhúzódtak és sokszor a királyi táblához való fellebbezéssel fejeződtek be. Látszólag teljesen tiszta, de a rokonok által megnehezített pere volt Balassa Bálint kiskorú, János nevű fiának és az ő érdekeit képviselő vérszerinti törvényes gyámjának, Balassa Máriának, Paczoth Andrásnénak a megye színe előtt. Az 1575-ben meghalt id. Balassa János fiai, Bálint és öccse, Ferenc örökölték atyjuk kékkői, divényi és salgói uradalmait. Bálint 1594-ben Esztergom ostrománál, Ferenc pedig 1596-ban egy a tatárokkal vívott csatában halt hősi halált. A két Balassa testvér vagyona a kiskorú Jánost, Balassa Bálint fiát illette meg. Balassa Mária, a két fivér nővére, mindent elkövetett, hogy az árva jogait rokonaival, Balassa Imrével és Zsigmonddal szemben megvédje. Álláspontját a megye is magáévá tette. A pert — aminek jogosságát Rudolf király 1595 novemberében Nógrád megyéhez intézett parancslevele is elismerte — végül is megnyerte és a kis János visszakapta birtokait. 1601-ben azonban meghalt és így vagyona a királyi kamarára szállt, ami újabb családi és a Losonczi— Forgách birtokok urai részéről zálogjogi pereskedéshez vezetett. A társadalmi mozgásra és azon belül a nemesség, a katonáskodó jobbágyok és a végvári vitézek viszonyára nézve jellemzőek azok a perek, amikor a felek valamelyikének nemes vagy nem nemes volta került szóba. így az 1653. április 28-i törvényszéki ülésen a (Szarvas-)Gedén birtokos nemes Toldy Kata asszony férjének, Egry Istvánnak a nemes voltát vonta kétségbe az alperes Zeke György ügyvédje, annak nagyapját, a végvári vitézt nem nemesnek állítva. A tárgyalás során rendkívül érdekes kép bontakozott ki az 1596 előtti egri végvári életről, egy 1614. évi balassagyarmati végvári katona család asszonyainak viszontagságos sorsáról és Pest megye szolgabíráinak, Beniczky Ferenc váci várkapitány elnöklete alatt 1616. évi ügyintézéséről. A lényeg az, hogy az egyik fél sem tudta iratokkal igazolni állítását. Ezért a megyei törvényszék az alperest 100 ft nyelvváltságra, a felperest pedig nemessége igazolására szólította fel. Az ügy eredetileg a Gede és Told falvakban levő birtokrészek kiheztartozása iránti keresetből indult ki, aminek során felszínre vetődött az alperes Kovács Péter nevű jobbágyának a felperes két gedei jobbágya — Szabó János és Péter — általi megöletése is. Az ügyek sokfélesége képet ad a megye lakosságának problémáiról. Így 1653 márciusában a Balassagyarmat területén fekvő edőcsi malom zálogbirtoklásának és 1654 márciusában a gyarmati vár melletti régi híd helyébe épített új Ipoly-híd vámja hovafordításának gazdasági természetű ügyei mellett a különböző bűnügyek tarka egyvelege sorakozik fel. A Szécsényben nagy értékeket lopó nemesasszony, feleségét egy másik jobbágynak eladó paraszt, nagyszájú, rágalmazó, káromkodó asszonyok és férfiak stb. ügyei számos adattal közelítik meg az akkor élt emberek hétköznapjait.

11 A végvárrendszer újjászervezésével kapcsolatban a várkapitányok hatásköre is kibővült, ami számos ellentét forrásává vált köztük és a nemesi vármegye között. A jelenség általános, és már 1609-ben törvényt hoztak, hogy „a várőrségi kapitányok és katonák másoknak a fekvőjószágait semmi ürügy alatt és semmi módon maguk számára elfoglalni, avagy bárkinek is a kérésére elidegeníteni ne merészeljék". Ez utóbbi kitétel az 1604. évi XIV. tc. felújítása, amely hivatalvesztés terhe alatt megtiltotta, hogy a várkapitányok magánosok megbí-