Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

ség ellenállását váltották ki. Panaszukkal az 1637. évi országgyűlésen — több megye követeivel együtt — III. Ferdinánd (1637—1657) elé járultak. A király a panasziratukat nem fogadta el, Eszterházy Miklós nádor pedig meg is fenyegette őket. Ekkor a követek kijelentették, hogy őket a megyéktől, mint szabad személyeket, szabad országgyűlésre, szabad tárgyalások végett küldték, újra megszerkesztik sérelmeik iratát és várják a király kedvező válaszát. Végül is az 1638. évi XXXI. tc.-ben a protestánsoknak kívánalmaik szerint biztosították a vallásszabadságot. Ezzel megyénkben — néhány helyi incidenstől eltekintve — átmenetileg helyreállt a felekezeti béke. A protestáns túlsúly megszűntén kívül ez is megmagyarázza, hogy amikor 1644 februárjában I. Rákóczi György (1630—1648) hadat indított III. Ferdinánd ellen a protestánsok érdekeinek védelmében, megyénkben nemigen talált támogatókra. Füleket, amit Wesselényi Ferenc várkapitány, a későbbi nádor védelmezett, nem tudták bevenni. Szécsény és Gyarmat azonban Rákóczi kezébe került és a megyénk 1645 decemberéig, a linzi béke megkötéséig ismét hadszíntérré vált. A békekötés után komoly erőfeszítések történtek a rend megszilárdítására és a várak újbóli megerősítésére. Egy-egy nógrádi vár és a hozzátartozó települések számos közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatot is ellátó kapitánytól függtek elsősorban, aminek a gazdasági és társadalmi vonatkozások területén is jelentősége volt. A várak megfelelő létszámú katonával való ellátása volt a legfőbb gond. Az 1655. évi IV. tc. rendelkezései szerint a létszámkeret a következő: Helység Lovas Gyalogos összesen fő Fülek 300 300 600 Szécsény 300 200 500 Gyarmat 200 200 400 Palánk 200 200 400 Nógrád 150 200 350 Buják 50 150 200 Somoskő — 20 20 Hollókő — 20 20 Vagyis a nógrádi várak védelmét 1200 lovas, 1290 gyalogos, összesen 2490 reguláris katonának kellett volna ellátnia, de fontos szerepet szántak a nemesi felkelésnek és a parasztvármegye katonai erejének is. Nagy szükség volt ezekre az intézkedésekre, mert ahogy az Koháry István szécsényi várkapitány Forgách főispánhoz írt egyik 1654. évi leveléből kitűnik: „immár házainkból nem léphetünk ki, mert nap-nap után tör ránk a török és fogja el embereinket vagy gyilkolja le őket". „Éjjel-nappal lesben állunk, de nem tudjuk [a török portyázókat] elfogni, miután sűrű erdőségek borítják a vidéket." Előző nap 40 török lovas rajtaütött az egyik hajdú őrjáraton és közülük többet levágott. A keresésükre Hollókő felé indult katonák nem találták meg őket. Helyettük más garázda törökökre akadtak, akik közül 18-at elfogtak Ezeket keresztény foglyok kiváltására tartogatták. Hajmeresztő híre-