Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

lent meg. Az ügyek intézésében különben két korszak különböztethető meg. Az első 1548-ig tartott, amikor a legfőbb ügyintézők a szolgabírák és az alispán inkább csak elnökük és segítőtársuk, a második pedig 1548-cal vette kezdetét, amikor a legfőbb ügyintéző és a megye minden ügyéért felelős személy az alispán, akinek segítő társai a szolgabírák. Számos ügy, pl. az örökösödési ügyek nem tartoztak a megyék ítélőszékei elé. Egyenesen az országos ügyintézőkhöz fordult Szilassy Balázs is, aki 1522ben hazatérve a török hadjáratból bepanaszolta menyét, aki távollétében feltörte a szekrényeit és a Tugárra vonatkozó okleveleit és egyéb értékeit elvitte. Sok birtokpert is a legfőbb bíróságok elé vittek. így, 1535-ben Verebélyi János Derencsényi Farkas elleni perében János királytól kért halasztást. Több adatból arra lehet következtetni, hogy 1541 előtt nem élt végleges katasztrófaként a mohácsi csatavesztés az emberek tudatában. Ez a szemlélet rányomta a bélyegét a megyei urak viselkedésére is, és a birtokadományokból, a perekből, a zálogkölcsönökből és a pártállás változtatásokból kitűnik, hogy nem a védekezés előkészítését, az összefogást, hanem — bizonyos felszabadult érzéssel — kis, helyi ügyek intézését tekintették legfőbb feladatuknak. Sok visszaélés is történt. A nagybirtokosok beszedték az adókat és azokat megtartották maguknak. Így történt ez 1541-ben is. Ezen okulva I. Ferdinánd 1546 júniusában szigorú rendeletet intézett Balassa Menyhérthez, hogy Nógrád megye adóját ne merészelje felvenni, hanem Balázs deák kezeihez szolgáltassa be. A hatalmaskodásoknak se szeri se száma. 1548-ban azért adta Pinczi Juhos Péter nagydaróci és pinci birtokrészeit a király Panyidaróczi Jánosnak és Szilassy Györgynek, mert az veszekedés közben megölte Nagydaróczi Lászlót. Losonczi István szécsényi várnagya, Dubraviczky Mihály pedig várnagytársával, Beke Balázzsal együtt Egerszólátra tört és ott 300 ft-nyi kárt okozott, aminek megtérítésére ítélték 1549-ben. 1552-ben pedig Siraki Ferenc divényi várnagy a hollókői várnagyot küldte fegyvereseivel a Zólyom megyei Dubraviczky-birtokok pusztítására. Pedig ekkor már mindenki remegett a török közeledésétől. A hatalmaskodások a megyei tisztségviselők körében is gyakoriak. Pilinyi Bálint 1548-ban nógrádi alispán volt, de ő és testvére ugyanakkor a Báthoryak bujáki várnagyai is. Mind a ketten kiváló katonák, akik 1552 után Egerben éltek. Bujáki tisztüket még ekkor is viselték és szörnyű mértékben zsarolták a vár birtokain élő jobbágyokat és Gyöngyös városát. Ügyükben — ami 1557-ben Bécsbe, a király színe elé is felkerült — Polos Antal palotáshatvani (Palotás) esküdt, Szeles Mátyás bujáki, Ördög Fülöp kéri (Szandakér) és Szécsényi Jakab volt kéri bírák is terhelő tanúvallomást tettek. 1572-ben pedig a szklabonyai Balassa László jobbágyai hatalmaskodtak Zólyom megyében.

14 Vác, 1541. évi eleste és az ipolysági premontrei konvent 1552. évi pusztulása után főleg az egri káptalan intézi a megyénkben esedékes tanúvallatási, birtokbeiktatási stb. ügyeket, és mivel Pilinyi Bálint alispán Egerben katonáskodott, egy időre a megye „székhelye" is Egerbe került. Ezután alispán utódai valamelyik nógrádi birtoka sejthető a közgyűlések helyéül. 1575-ben a Nógrádból kiszorult megyeigazgatás Zólyom megyébe települt át. Mindez elsősorban