Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)
azt a 120—130 nemes családot érintette, akik a török földesurakkal közösen birták régebbi birtokaikat, és az ezekkel kapcsolatos vitáikat úgy intézik, mintha semmi sem történt volna, mivel, hogy a megye: a területén élő nemesek közössége, amely bárhol, akárcsak jelképesen is, de létezik. 1578-ban pl. Szilassy György, Nógrád vármegye közgyűlése előtt — valahol Zólyomban —, tiltakozik az ellen, hogy tugári szomszédai a Losonc- és Tugár-patakokban halásszanak és halastavának halait kifogják. Ebben az időszakban id. Poltári Soós János az, aki a megye egyik legtöbbet intézkedő vezetője. Nemcsak nógrádi alispáni tisztét viselte holtáig, hanem 1567-től 1579-ig Zólyom, közben 1577-ben Nógrád, 1580—1581-ben Zólyom és Hont, 1583—1584-ben pedig Hont megye nótáriusa is, sőt egy ideig zólyomi alispán is volt. Öt megelőzően megyénk ismert nótáriusai: 1557-ben Berényi András, akit 1589-től néhány éven át Ruttkai János, őt pedig a megye iratait elvesztő Lépes István Nógrád és Győr (!) megyék nótáriusa követte. Iratanyag hiányában csak következtetni tudunk az ügyvitelre, aminek fontos része lehetett a török által hol itt, hol ott elfogott nemesek — egyszer Poltári Soós János alispán feleségét is elfogták, és a Balassák váltották ki török foglyokért — megszabadításának ügye. Nógrád megye területének és a nemesség birtokviszonyainak alakulására semmi hatással sem volt a török területi beosztása. A török közigazgatás — ami elsősorban a hűbérbirtokok (tímárok) nyilvántartása és az adószedés területén tevékenykedő egyének elszámoltatása — a budai vilajethez tartozó szandzsákokra és azok náhiéire oszlott fel. A szandzsákok élén a hűbéres haderő egy-egy parancsnoka, a bég állott. Nógrád megye területe négy szandzsákhoz tartozott. Ezek a nógrádi (amely a megye nyugati részét és csaknem egész Hont megyét foglalta magába), a szécsényi (csak nógrádi részekből), a füleki (Nógrád, Kas-Hont, Gömör, sőt Borsod megyei területekből) és a hatvani (Nógrád, Heves, Borsod megyék és a Jászság falvaiból), amelyek náhiéinek (járásainak) határait eddig pontosan nem ismerjük. 15 A VALLÁSI MEGOSZLÁS. A VILÁGI MŰVELTSÉG TERJEDÉSE A XVI. században az egyre terjedő protestantizmus hatására szinte mindenki vallási kérdésekkel foglalkozott. A katolikusok a protestánsok „eretnekségében", a protestánsok a katolikusok „bálványimádásában" látták a hazánkra szakadt sok bajnak, a török szinte feltartóztathatatlan előnyomulásának, „az isten bűneinkért való büntetésének" okát. A sok kölcsönös vádaskodás közepette a reformáció letért a gazdasági és társadalmi reform útjáról és visszakanyarodott a vallásos élet metafizikus síkjára, s ezzel ugyanúgy alkalmatlanná vált a földi élet megjavítására, mint a katolicizmus. A protestantizmus létéről először az azt ostorozó papok szónoklatai nyomán értesülhetett megyénk lakossága, és mint távoli teológiai vita nemigen törhette át régi vallásos elképzeléseik határát. Épp úgy támogatják az egyházat, mint azelőtt. Egymás után készülnek az új harangok, pl. Szakai: 1523, Salgótarján: 1535 stb. A katolicizmus legfontosabb bástyái ekkor vidékünkön a szécsényi, a
