Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

Alispánjainkról valamivel többet tudunk.

22 Ismert alispánjaink mindegyike nógrádi, vagy itt is birtokos családból származott, még inkább szolgabíráink, a megye közönsége, a nemesek „universitása" hatalmának megtestesítői. Nevüket azonban csak ritkán említik az oklevelek, mert a szokásos iratkészítési formula: „X. Y. Nógrád megye alispánja és szolgabírái előtt" személyüket az ismeretlenség homályába borítja. Ök az alispánnal együtt a megye tulajdonképpeni ügyintézői. Legfőbb segítőtársuk ekkor már a „megye emlékezete", az írásbeli feljegyzéseket készítő megyei nótárius, akik közül név szerint csak Huszthy György mestert ismerjük 1472-ből. Részletesebb adatokat a szolgabírák tevékenységéről az országos viszonylatban is egyedülálló 1505—1508. évi megyei számadásokból ismerünk meg. A megye négy járásra oszlott. Ezek szolgabírái közül tisztét a számadások mind a négy évében hárman — Madách István, Mucsinyi János és Szécsényi Benedek, a Szécsénykéről származó gróf Széchenyi család egyik őse — töltötték be. A negyedik járás szolgabírája 1505-ben Berczely András, 1506—1508-ban pedig Bay Zsigmond volt. Nem tudjuk, hogy egy évre vagy hosszabb időre választották-e őket. 1505-ben Mucsinyi János számolt el mind a négy járás 50 dénáros adójával, 1508-ban viszont Henczelfy István királyi dikátor. 1506-ban Madách István a 40 dénáros adóról, Szilasy Balázs deák viszont az 50 dénáros királyi és a 10 dénáros, királynét illető adóról számolt el. 1507-ben pedig Pécsi János deák és Badóczy Benedek királyi dikátor számoltak el a 40 dénáros, az ekkor hadiadóként szedett 50 dénáros és a harmincad-megváltás címén szedett 10 dénáros adóról. Az egész bevétel ellenőrzése az alispánt terhelte. Megjelenik a megyei kiadásokban a köznemesi „fegyveres országgyűlések" előkészítésének számos mozzanata is. Az 1505-ben a megye személyenként évi 14 ft-ért felfogadott 60 zsoldos lovas katonájának féléven át, amikor Szobi Mihály erdélyi távollétekor Csehy László kapitányt két nemes helyettesítette, semmit sem fizettek és végül is csak két évi zsoldot, 1680 ft-ot fizettek ki. A harmadik évre (1507—1508), amikor Sági Balázs kapitánysága alatt 55 lovas zsoldosuk volt, pontosan fizettek 770 ft-ot. Sági Balázs a kapitányságért évi 50 ft fizetést kapott. Kaptak azonban a zsoldosok különpénzt is — hat ízben, összesen 1220 ft-ot — azért, mert 1505 szeptemberében és 1506 áprilisában Pestre kísérték Szapolyai Jánost, továbbá, hogy 1507 áprilisában Kosdra, „a váci káptalan miatt" és Hatvanba, András deák ellen fegyveresen kiszálltak, majd pedig, hogy Székesfehérvárra és végül, hogy a ,,németek ellen" vonultak. Kifizettek továbbá 14 nemesnek — akiket a király és a királyné parancsára Hatvanba küldtek Máriásy István elfogatására — fejenként 6, összesen 84 ft-ot. Mindebből kitűnik, hogy a megye szinte ország az országban és ha érdekei úgy kívánják, fegyveres megfélemlítést is gyakorol, sőt hadat is visel. Meglepően nagy összeget kapott Szántai Osvát, a későbbi alispán is mint királyi dikátor, aki négy esztendei adóbehajtásáért 100 ft-ot és a pénz kezeléséért 400 ft-ot, tehát összesen 500 ft-ot kapott. Kiküldetési díjakat is kaptak a különböző ügyekben eljárók. Így Mocskos György volt alispán és a másodízben helyette eljáró Luka László, Szántai András és Legéndi Boldizsár esztergomi útjaikért 12 ft-ot kaptak. A Bihar, Tolna és Pest megyékhez küldött követek-