Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

nek pedig 50 ft-ot fizettek ki. Mocskos György alispán különben — két esztendeig társával, egy esztendeig önállóan folytatott működéséért — 48 ft-ot kapott tiszteletdíj címén. A szolgabírák mindegyike 4 ft-ot kapott évi tiszteletdíj fejében, azaz négy évre 64 ft-ot. Az alispánkodás és a szolgabíráskodás tehát tulajdonképpen ,,nobile officium", amiért csak némi „költségmegtérítés" járt. Ez is megmagyarázza az ezektől a tisztségektől való húzódozást. „Kulturális célokra" is áldoztak. így kaptak a szécsényi barátok 16 ft-ot kolostoruk kijavítására. Nagyon tanulságos Szobi Mihály és Werbőczi István szerepe, akik mint hitelezők tűnnek fel. Szobi Mihály egy meg nem nevezett év márciusában Nógrád és Hont megyék Gyarmaton tartott közös gyűlésen 500 ft-ot adott kölcsön, Werbőczi István közbejöttével a két megye nemességének, aminek visszafizetése 1512-ig teljes egészében még nem történt meg. Szobinak 192 ft-tal, Werbőczinek meg 59 ft-tal tartozott a megye. Ezenkívül tartoztak Werbőczinek az az 1505. évi rákosi végzések értelmében a birtokai után befizetett 34 ft 84 dénár visszafizetésével is. Mindezeket az öszegeket számos egyéb kisebb-nagyobb adósságukkal együtt, amik összesen 1641 ft-ot tettek ki, a négy év még be nem fizetett adóhátralékaiból kívánták kiegyenlíteni. Ezek összege azonban csak 575 ft-ot tett ki. A megye tehát deficittel dolgozott. Érthető, hogy a szolgabírák szintén ki nem fizetett négy évi 64 ft-jával kapcsolatban kijelentették, hogy „azt saját maguknak — a dikátorok kezébe való adás nélkül — kell a jobbágyokból kicsikarniuk". A XVI. század első évtizedében tehát a köznemesi vármegye fejlődése odáig jutott el, hogy a nagybirtokoktól független területi hatalommá nőtte ki magát, sőt bizonyos mértékig már a központi hatalomtól is függetleníteni tudta a saját közösségét. Ez azt jelenti, hogy a megyék, a nagybirtokos urak és a királyi udvar erőtényezői három részre szakították és megosztották az ország cselekvőképességét,

23 A LAKOSSÁG ÉLETMÓDJA ÉS A MŰVELŐDÉSI VISZONYOK Nógrád megye lakosságának mintegy 3—4%^a volt nemes ember, de ezek kétharmada egytelkes, paraszti módon él és gazdálkodik, és csak egyharmaduk jobbágyokkal bíró kis- és középbirtokos, akik közül a 4—5 nagybirtokos család néhány tucatnyi tagja messze kimagaslik. Ez az arány — ami országos szinten is megközelítőleg azonos — rányomta bélyegét a megye lakosságának életkörülményeire épp úgy, mint életfelfogására, amit Hont, Zólyom és Gömör megyék életmegnyilvánulásaival szemben még az is „parasztosabbá" tett, hogy Nógrádban nem voltak bányavárosok. Minderre azonban csak a 3—4%-ot kitevő nemesség és a néhány nagybirtokos család ügyeire vonatkozó, töredékesen ránk maradt okleveles anyagból tudunk következtetni. A nemességnek 4 kiváltságos jogával szemben — vagyis, hogy előzetes perbehívás és elmarasztaló ítélet nélkül le nem tartóztatható, csak a koronás király hatalma alatt áll, vagyonával szabadon élhet és mindennemű jobbágyi szolgáltatás, adózás, vám és harmincad fizetésétől mentes, alkotmányellenes