Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
kikiáltása helyett az értesítés útján valót rendelték el. A köznemesség politikai helyzetének megszilárdulását jelenti, hogy 1495-ben újból megerősítették (XV. tc.) azt az 1486. évi rendelkezést (LXXX. tc), hogy érvénytelen minden az ispánok és a megyei hatóság hatalma alóli mentesség. Ugyanekkor kimondták (XXIX. tc), hogy azokban a vármegyékben, ahol a törvényszék régi helyét megváltoztatták, azokat szokásos helyeikre vissza kell helyezni. Ez az intézkedés fokozatosan a megyeszékhelyek kialakításához vezetett. A megyék területi épségének helyreállítását célozta, hogy 1500-ban (XXVIII. tc.) elrendelték: a megyei hatóságok beleegyezése nélkül más megyékbe kebelezett községeket vissza kell csatolni az eredeti megyéjükbe. Ez az intézkedés Nógrádot is érintette. Pl. 1461-ben Mátyás király Országh Mihály és Losonczi Albert kérésére Gömör megyéből Nógrádhoz csatolta Cered, Hidegkút, Öbást és Borosznok falvakat. Ezek közül csak az utóbbi került vissza Gömörbe, tehát a többiek idekerülése az érdekelt megye jóváhagyásával történt. Valószínű, hogy ez volt a helyzet Pest megyével a Báthoriak bujáki uradalmához tartozó Tóalmás, valamint Hont megyével a Szobi Mihály birtokában levő Szob esetében is, míg Százd és Vece már most visszakerült Hont vármegyébe. Ekkor kerülhetett a Balassák kékkői uradalmához tartozása címén Balassagyarmat is — most már véglegesen — Hontból Nógrád vármegyébe. Döntő fontosságú az alispánoknak a megye nemesei közül, azok beleegyezésével való ispánok általi kiválasztását megkövetelő — Nógrádban különben a már régtől fogva kialakult helyi gyakorlatot szentesítő — 1504. évi II. tc, amely a köznemesi párt nyomására az 1486. évi LX. tc. továbbépítéseként jött létre. Ez a kettő együtt a feudális kori megyeszervezet egyik alaptörvénye, amely az alispán választás XVI. században kialakult gyakorlatának vált alapjává. Ugyanekkor számos részletkérdést is szabályoztak. Így pl. meghatározták, hogy a megyei törvényszék csak a 100 ft-ig terjedő zálogolási ügyekben (VII. tc), az alispán pedig csak a 10 holdig terjedő nagyságú szántóföldek, rétek és erdők ügyében bíráskodhat (VIII. tc). Ennek az országgyűlésnek a végén, 1504-ben történt, hogy a Pestről Budára, a törvények királyi szentesítésére átkelő nógrádi követek csónakja viharba került, és közülük Kalondai György és Widffy Ambrus a vízbe fulladt. Az 1385-től 1514-ig terjedő időszak törvényei Werbőczi Hármaskönyvével együtt valóságos „kincsesbányáivá" lettek a késői feudális kori megyeigazgatásnak és a megyei önkormányzat kiépítésének, valamint a jobb ágykizsákmányolás megyeigazgatás körében is megnyilvánuló tényének. 21 A megye mezővárosainak és falvainak életében fontos szerepük volt a községi bíráknak és esküdteknek. Az 1405. évi I. dekrétum VIII. tc.-e még elég nagy hatáskört biztosított nekik és földesuraiknak az esetben, ha területükön „bármely rendű és rangú, akár egyházi, akár világi embert, valamely jogtalanság, kár vagy sérelem érné", és csak az esetben kell a panaszosoknak a megyés ispánhoz fordulniuk, „ha a földesúr vagy bíró vonakodnék igazságot szolgáltatni." A falusi bírák hatáskörét és tekintélyét azonban már nagymértékben csökkentette a II. dekrétum X. tc.-e, amely elrendelte, hogy a jobbágyok összes peres ügyében az igazságszolgáltatás elsősorban földesuraikat illeti, és csak akkor kell a megyés ispán, alispán vagy szolgabírák elé járulniuk, ha uraik az igaz8* 115
