Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

alapon is szinte megállapíthatatlan, hogy mennyi volt a birtoktalanoké. Ha az országos arányt tekintjük, valószínűleg legalább 300 családot tehetett ki. Ez azt jelenti, hogy megyénkben 450 nemes családdal számolhatunk. Ezek tagjainak száma családonként 5-tel szorozva 2250 főt, 6-tal szorozva 2700 főt tehetett ki, ami hozzáadva a 62 000 főre becsülhető parasztság számához 64 250, illetve 64 700 főt tesz ki. Az első esetben tehát a megye összlakosságának 3,5%-át, a második esetben pedig 4,24%-át tette ki a megye nemessége. Ugyanekkor a nemesség országos átlaga 4,27%, vagyis Nógrád megye nemeseinek átlaga valamivel kevesebb lehetett, mint az országos átlag — ha a nemes családainkra vonatkozó adatgyűjtés legalább megközelítőleg pontos. A megye nemes és nem nemes lakosságának lélekszáma tehát mintegy 64—65 000 főre tehető. A fenti adatokból kiindulva fény derül az 1505., 1506., 1507. és 1508. évekből fennmaradt megyei számadásokban szereplő és a beszedett összegekből kiszámítható portaszámokra, amik helyesen csak úgy értelmezhetők, hogy a nagybirtokosok — Balassák, Báthoriak, Losoncziak, Ságiak, Szapolyaiak — maguk szedették be az adókat jobbágyaiktól és fizették be a kincstárba, sőt hogy a megyei kiadásokra az ő jobbágyaik esetleg nem is fizettek. Lehetséges, hogy ez részben a bárók és a köznemesi párt közt ezekben az években nagy hevességgel tomboló harccal is összefügg. A Szántai Osvát alispán által a megyei közgyűlés elé 1512-ben jóváhagyás végett bemutatott számadások szerint ugyanis a megye négy járásában 1505-ben 1928, 1506-ban 1888, 1507-ben 2335 és 1508-ban 2827 porta után szedtek be adót a szolgabírók. Vagyis az adófizető porták száma hol csökken, hol növekszik, de nem éri el az 1494—1495. évi 4968 portaszámot. Ebből — a pontatlan adókivetésen kívül — arra lehet következtetni, hogy a köznemesi tulajdonban levő porták száma alig kétharmadát tette ki a közel 5000 portának. Ugyanekkor a megye összlakossága, tekintetbe véve a járványok és egyéb egészségügyi visszásságok következtében magas halálozási arányszámot és a mintegy 30—35 évre tehető átlagos életkort — amit nyelvünkben még ma is az „emberöltő" fogalma fejez ki — aligha lehetett 1—2%kal több, az 1494—1495. évi mintegy 64—65 000-re becsült lélekszámnál.

17 A török népfelkelés útján való visszaszorításának terve Hunyadi nándorfehérvári diadala óta több ízben felmerült, de realizálását csak Bakócz Tamás esztergomi érsek kísérelte meg, aki Dózsa György főparancsnoksága alatt létre is hozta a keresztesek táborát. Április közepén Nógrád megyében szintén kihirdették a török elleni keresztes háborúra toborzó bullát, és valószínű — a későbbi eseményekből következtethetünk erre —, hogy Pásztót jelölték ki a gyülekezés helyéül, de hihető, hogy a déli és talán az Ipoly völgyi részek parasztsága számára is maga a pesti tábor volt a gyülekezési hely- Azt, hogy Nógrád megyében hol és milyen mértékben keltek fel a parasztok, nem tudjuk, mert a földesurak — amint június közepén írták — már majdnem két hónapja táborba szálltak és amint észrevették, hogy valahol paraszthadak gyülekeznek, azonnal rájuk törtek és szétszórták őket. 1514. június 16-án Nógrád, Hont, Pest és Heves vármegyék addig is együtt harcoló nemesei gyűlést tartottak a szentlőrinci pusztán és levelet intéztek a felvidéki vármegyékhez, amiben a paraszti hadak megsemmisítésére hívták fel