Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
50 000 fő (1,42%) a birtokos nemesek száma. A városok lakossága mintegy 80 000 fő, a szászoké 70 000, a székelyeké 55 000, a jászkunoké 25 000 és az egyéb kategóriájúaké 24 000, azaz összesen 254 000 főt (7,2%) tett ki. Az egész ország jobbágylakosságának száma pedig mintegy 3 100 000 fő (88,5%) lehetett. Ez azt jelenti, hogy a kb. 10 000 háztartásban élő, 50 000 főt kitevő birtokos nemesség minden egyes tagjára országos átlagban 62 jobbágy jutott, a mintegy 30 000 háztartásban élő 100 000 birtdktalan egy telkes nemesre pedig egy sem. Ez az országos átlag azonban megyénként változott. Az 1494—1495. évi adatok szerint az ország akkori 63 vármegyéjében összesen 247 85972 porta volt 12,96 helységenkénti átlaggal, ami Nógrád és az azt környező megyék esetében az országos átlaghoz viszonyítva így alakult: A megye Falvak és Porták neve mezővárosok száma egy telepüországos száma lésre jutó számának átlaga %-a Nógrád 362 4968 13,7 2,00 Hont 237 3629 15,2 1,44 Zólyom 86 1483 72 17,2 0,59 Gömör 398 3960 10,0 1,32 Heves 296 4443 15,0 1,79 Pest 195 4298 22,0 1,69 Pilis 68 1851 27,2 0,74 A XV. század utolsó évtizedében tehát Nógrád megye környezetéhez viszonyítva a legnépesebb jobbágylakosságú terület. Az ország XV. és XVI. század fordulójára becsült 3 100 000 főt kitevő jobbágylakossága 1494—1495-ben 247 859 72 portán élt, ami azt jelenti, hogy országos átlagban egy portára 12,42 személy jutott. Eszerint Nógrád megye 1494 —1495. évi országos kimutatás szerinti 4968 portáján (ezt a számot 12,42-del szorozva) 61 502 személy élt. Ezt elosztva a 362 település számával településenkénti 169 fős átlagot kapunk, ami megfelel a 13,7-es településenkénti megyei porta átlagnak. Nógrád megye paraszt lakossága tehát az 1490-től 1510-ig terjedő években családtagokkal (nagyszülők, szülők, gyermekek) együtt, mintegy 62 000 főre becsülhető, ami megfelel az ország parasztlakossága 2%-ának. Sokkal nehezebb következtetéseket levonni a megyei nemesség számára és megoszlására nézve. Az az elméleti megközelítés, hogy országos viszonylatban mintegy 62 jobbágy (a zselléreket is ideértve) jutott egy birtokos nemesre, helyileg érvényét veszti, hiszen pl. Szapolyai Imre nádornak, a salgói uradalom birtokosának 1494—1495-ben egymagának 241 és fél portája volt, pedig ő nem is volt a legnagyobb megyei birtokos. Nagy Iván kutatásai és oklevélgyűjteménye alapján állítható, hogy ez idő tájt megyénkben 150 körül mozgott a különböző nagyságú birtokkal rendelkező nemes családok száma, de az még ezen az
