Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

a XIX. század elején is élt a szójáték: „Veréb vesztő Vátzi Vintze vesztette el Vátz városának virág vasárnapi vas vásárát." Lehet, hogy ez a szójáték csak az alliteráció kedvéért jött létre, de a váci nagy vas vásárok emléke még így is kicseng belőle. A XV. század végén lehettek megyénkben is vaskovács cigányok. Pl. II. Ulászló 1496-ban megbízta Polgár Tamás vajdát, aki alá huszonöt sátoralja cigány tartozott, hogy puskagolyókat készítsenek és ennek fejében az egész ország területén vámmentesen közlekedhetnek, amiről az összes bárókat, egyháziakat, nemeseket, városok, mezővárosok és falvak bíráit is értesítette. Ez a rendelet ugyan elsősorban a pécsi egyházmegyében bolyongóknak tünteti fel Polgár Tamás cigányait, valószínű azonban, hogy voltak országszerte vajdák, akik hasonló tevékenységet folytattak vándorló népükkel. A szőlőműveseken kívül elsősorban a kőművesek sorában tűnnek fel a napszámosok. Ezek körében a szakmájukat értők mellett alkalmi kisegítők is dolgoztak és ilyen feladatokat nők is elláttak. Ezek többnyire a társadalom peremére szorult személyek voltak. Sokszor tragikus sorsukra nézve értékes adatokat tartalmaz Bajoni István váci kanonoknak, Mátyás király diplomatájának, a tereskei apátság urának az a lelki ügye, amivel kapcsolatban pápai feloldozást kért. Kérvényében elmondta, hogy amikor a Szűz Mária tiszteletére emelt tereskei monostor tűz által elpusztított templomát újjá akarta építtetni, hogy legyen, aki a munkásoknak kenyeret süssön és egyéb szolgálatot elvégezzen, egy asszonyt fogadott fel, akit megesketett, hogy nem lop és házasságtörést sem követ el, mert a szent vállalkozást minden ocsmányság nélkül akarta elvégeztetni. Az asszony azonban mind a két bűnt elkövette, és — bár újra megesküdött, hogy többé bűnöket nem követ el — vétkébe visszaesett. Ekkor megharagudott, az asszonyt tüzes vassal megbélyegeztette és a szolgálatból elbocsátotta, aki elbolyongott és sebével mit sem törődve, nemsokára meghalt. Bajoni lelkiismeretét bántotta az asszony sorsa, aminek előidézésével magát vádolta és azért a pápához fordult, aki a feloldozást a szerémi püspök útját neki meg is adta. Ekkor már megyénkben is lehettek bérmunkás (mercenárius) zsellérek által működtetett üveghuták. Biztos adatunk erre nézve nincs, de Mátyás király egy ízben Vácott vásároltatott ekkor már országszerte feltűnő ablaküveget, ami akkor még fényűzés számba ment. Nagyobb jelentőségű volt a kályhás ipar, amely főleg a Felső-Ipoly völgyében virágzott. Ennek egyik legszebb terméke a XVI. század első feléből származó füleki kályha. A kályhás ipar mellett jelentős a később is nagyhírű nógrádi cserépedény-készítés, ami valószínűleg a jobbágyok háziipari tevékenysége sorába tartozott. Ezek a tények és feltételezések arra engednek következtetni, hogy megyénk — bár nem járt élen az iparűzés területén — ipari tevékenységet folytató lakossággal is rendelkezett.

16 A gazdasági és társadalmi fejlődés, de a megyeigazgatás szempontjából sem lényegtelen a nemes és nem nemes lakosság lélekszáma és aránya, mert megmagyarázza, hogy miért volt szükség a jobbágyok kötelező hadiszolgálatára, milyen népi alapokkal rendelkezett az állami és megyei pénzgazdálkodás és hogy tulajdonképpen milyen erős is volt a kizsákmányolók hatalma? A XV. és XVI. század fordulóján az ország egész lakossága mintegy 3 500 000 főt tett ki. Ebből mintegy 100 000 fő (2,85%) volt az egytelkes és