Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
kötelékeket létrehozni, amelyek révén kieszközölhették azoknak részben, vagy egészben való megtartását. Megyénkben is, országos viszonylatban is élen járt ezen a téren Werbőczi István és Szobi Mihály. 1492-ben Szobi Mihály Petény, Guta, Szirák, Alsópenc, Szenté, Csesztve, Horpács, Selyp, Felsőbercel, valamint az akkor ide számító Szob, Vece és Százd birtokosa volt, és ezekre kölcsönös öröklési szerződést kötött Werbőczi Istvánnal, aki így nógrádi birtokossá és a megye ügyeinek sorsdöntő befolyásolójává vált. A vagyongyarapítás módjai sorában igen kiterebélyesedett a zálogbirtoklás. A zálogba vett uradalmak élén álló várnagyok és gazdatisztek igyekeztek a maguk számára is vagyont szerezni. Számos oklevelünk bizonyítja, hogy a csői, a salgói, a bujáki, a szandai stb. várnagyok és uradalmi tisztek néhány esztendei hivatalviselés után maguk is pénzkölcsönöket adnak, zálogbirtokokat szereznek, egyházi tizedeket bérelnek és birtokosokká lesznek megyénkben. Változások következtek be a paraszti gazdálkodásban is. Az állattenyésztéssel is foglalkozó jobbágyok előnyösebb anyagi helyzetbe kerültek, mint az azt elhanyagolok. Ugyanígy a szőlőművelés is a parasztság rétegződését segítette elő. Megyénkben Vác és Balassagyarmat környéke, valamint Kisterenyétől délre a Zagyva völgye voltak a szőlőművelés gócai. Ez utóbbi helyen pl. az is előfordult, hogy 1463-ban Jobbágyi falu Nógrád megyéhez, a Zagyvától keletre eső szőlői pedig Heves megyéhez tartoztak. Hasonlóan a pásztói cisztercita apátságnak Nógrádban, a Bárkány és Szőlős közti Apátúr hegyén is voltak szőlei. A környék lakossága még a XVII. század végén is emlékezett arra, hogy a mohácsi vész előtt, az Apátúr-hegyén dolgozó kapások „a mennyi tized kapás volt, estvére annyi tüzet raktanak, úgy tudták meg ide Pászthóra", hogy mennyi munkás volt és „úgy tudtak ételt vinni nekik". Ez is amellett szól, hogy közöttük — mivel a kapások száma változott — felfogadott, azaz napszámos emberek is dolgoztak. A gyümölcstermesztés is ekkor kezd jelentősebbé válni. A gyümölcsösök magasabb fokon való művelésére Zsigmond és Mátyás korából maradtak fenn országos adatok. A XV. században megyénkben is feltűnhetett már a Balkán felől az Erdélyen át elterjedő besztercei szilva. Ezt kezdetben, mint az addig uralkodó kökényszilvát, kezdetleges módon gondozhatták. Jelentősége csak a XVI. század elején emelkedett, amikor a szilvaaszalás háziiparrá és az aszaltszilva Északra és Nyugatra irányuló kiviteli cikké kezdett válni. 15 A század egész folyamán igen kevés a megye iparosaira és ipartörténetére vonatkozó adatunk. így pl. inkább az ország ipartörténetéhez tartozik az, hogy 1404-ben Zsigmond király udvari szabójának, Pócsi Dénesnek és általa apjának és testvéreinek nemességet és megyénkben két falut — Szúpatakot és Erdőtarcsát — adott. Jelentős lehetett megyerikben a kovács ipar és a vassal való kereskedés. Ez összefüggött azzal, hogy mind Gömör, mind Zólyom megyében komoly vasés acélgyártás fejlődött ki. Ennek egyik élvezői a pelsőci Bebekek voltak. Pénzes urak, akik a XV. század elején már komoly összeggel rendelkeznek — amit vasbányáik jövedelméből tartalékolhattak —, mert több nagy zálogbirtokot, pl. a fülekit tudtak szerezni. Komoly vaspiac lehetett Vácott, amit püspöke, Szilassy Vince (1450—1473) valamiképpen gátolt vagy elveszített, mert megyénkben még
