Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

hály és Verbőczi István álltak, akik a Saigon is birtokos Szapolyai Imre nádort, majd pedig fiát, Jánost, a későbbi királyt támogatták. Az udvari párt és a köznemesség között az volt az ellentét, hogy míg II. Ulászló hívei a Habsburgoknál kerestek támogatást, addig a középnemesi párt magyar származású király mellett tört lándzsát. A köznemesség bárók elleni magatartásában az a régi ellentét játszotta a főszerepet, hogy a nagybirtokosok — kihasználva a jobbágyok szabad költözködési jogát — falvaik és mezővárosaik gazdasági fejlődése érdekében szívesen adtak és eszközöltek ki kiváltságokat népeiknek, hogy előmozdítsák azokba a lakosság áramlását. A kisnemesek ugyanis nem tudtak lemondani a jobbágyok szolgáltatásairól, és így számukra a parasztság felemelkedése csak veszteséget jelentett. Ezért mondta ki a köznemesség szándékainak megfelelően pl. a 1492. évi törvényhozás, hogy a városok saját területét kivéve minden szántóföld vagy szőlő, még ha az bérlet is, kilencedköteles. A nemesség és a jobbágyság közti társadalmi küzdelem egyelőre, 1514-ben a szabad költözés jogának eltiltásával ért véget. A köznemesi párt vezetőit 1505. július 25-ére Székesfehérvárra, a II. Ulászló és Miksa közti családi szerződés okozta felháborodás kifejezésére fegyveres országgyűlést hívtak egybe, de ez elmaradt, mert Miksa hírt véve erről, haddal szándékozott érdekeit megvédeni. A szeptember végére újra egybehívott országgyűlés megnyitása előtt a Szapolyai János érdekeit biztosítani akaró vármegyék zsoldos seregeket fogadtak. Megyénk 60 zsoldost küldött a Rákos mezejére, ahol a megye nemességét Sághi Balázs, Szánthai Osvát, Terjéni Radnót Gergely és Nempti Kartalin Zsigmond képviselték. A vármegye nagyurai közül ott voltak Ráskai Balázs főtárnokmester, Balassa Ferenc, Országh Mihály, Rozgonyi István, Losonczi Zsigmond és a köznemesi párt országos vezéralakjai, Szobi Mihály és Werbőczi István. A köznemesi párt ekkor olyan nataimas erőt állított szembe az uralkodóval, hogy az minden ellenállást lehetetlenné tett. így születtek meg az 1505. évi rákosi végzések, amelyek a nemzeti királyság iránti követeléseket foglalták írásba. A királyi udvar és a köznemesség harcának hátterében továbbra is súlyos gazdasági és társadalmi problémák tornyosultak, amik megoldására a török hatalom terjeszkedésének árnyékában mind a két fél képtelen volt. Már az 1504. évi országgyűlésen féltek a jobbágylázadástól. Az országos gondok növekedésénél csak a nemesség igényeinek növekedése volt nagyobb arányú, ami súlyos ellentéteket idézett föl a földesurak és a jobbágyok között, s ezek nemcsak a parasztot, hanem a nemest is gyöngítették. Különösen nagy problémát jelentett a jobbágyok mezővárosokba költözésének fokozódó üteme, ami nemcsak magyar jelenség, mert 1510-ben Lengyelországban is törvényt hoztak ennek megakadályozására. Annak ellenére, hogy már 1504-ben korlátozták a jobbágyok vadászati szabadságát és vitatkoztak a legkülönbözőbb szabad költözködést gátló intézkedésekről is, a főúri és köznemesi érdekek összeegyeztethetetlensége miatt e kérdések közül egyet sem tudtak megoldani.

14 A XV. század második felében új gazdagodási lehetőségként jelent meg az országos törvénykezési tisztviselők vagyonszerzési érdekszövetsége, akik igyekeztek a koronára háramló birtokokat maguknak megszerezni, és olyan rokoni