Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA - A TAGOSÍTÁS. Az 1848 márciusát követő másfél évtizedben játszódott le Salgótarján egykori jobbágyai és zsellérei életében a legjelentősebb változás, a jobbágyfelszabadítás tényleges végrehajtása. E nagy folyamat első lépése a jobbágyfelszabadítást kimondó áprilisi törvények megalkotása, jelentős állomása az e törvényeket megerősítő 1853-as úrbéri pátens kihirdetése és befejezése a tagosítás volt. A forradalom vívmányait már az ellenforradalom hivatalnoki kara hajtotta végre. E felülről végrehajtott jobbágyfelszabadítás a birtokos osztályoknak tett kompromisszumok dacára is alapvető változást jelentett a magyar parasztság életében. A végrehajtás évtizede küzdelmi időszak volt. A salgótarjáni jobbágyokkal és zsellérekkel szemben csak egy földesúr állt: Jankovich Antal, de ez elég erős és erőszakos, továbbá elég császárhű és megbízható ahhoz, hogy e küzdelemben hivatkozhasson a reakció szolgálatában szerzett érdemeire. A jobbágyok mögött csak a közösségben rejlő erő állt és a hatalmon lévőknek az a félelme, hogy az elnyomottak összefogva egy új fegyveres felkelés útját nyithatják meg.

34 1848-49-ben e harc még nem éleződött ki. Az áprilisi törvények időszakában a salgótarjáni jobbágyok az „ősi szokás szerint" tovább végezték a földesúri földeken a robotot. 1848 májusában állítólag a földesúr személyesen irányította vissza a robotra induló szekereket. 1848 forradalmi tavaszától még a Jankovichok is megrettentek. Az első összeütközés a jobbágyok és a földesúr között az úrbéri zsellérek számának meghatározásakor történt. A község azt jelentette, hogy a faluban 16 és % úrbéri jobbágytelek van, ugyanennyit jelentett a földesúr is. Ürbéri zsellérként azonban a Jankovich uradalom csak három zsellért mutatott ki, a falu kimutatásában ugyanakkor 63 úrbéri zsellér szerepelt. Jankovich tehát úrbéri zselléreit majorságivá igyekezett visszaminősíteni. E visszaminősítés súlyos következményekkel járt volna a zsellérekre, az úrbéri és majorsági zsellér között jelentős volt a különbség. Az úrbéri zselléreknek házhelyük, zsellértelkük, belsőségük és legeltetési, faizási jogaik révén is telekilletőségük volt, míg a majorságiaknak mindezek nem jártak. A telekkönyvek tanúsága szerint az uradalomnak nem sikerült az úrbériek visszaminősítése. A tagosításkor mintegy 70 zsellér kapott zsellértelket. A szabadságharc bukása után Jankovich Antal elérkezettnek látta az időt, hogy visszafordítsa az idő kerekét. Üjra követelte az eltörölt robotot, füstpénzt. A jobbágyok a forradalom előtti földesúrral találták szembe magukat. A község ellenállt. Ennek letörésére Jankovich a császári-királyi katonai hatóságot hívta segítségül. E harc egy részletére derít fényt az a levél, mely egy osztrák császári tiszt aláírásával érkezett a salgótarjáni bírákhoz. „Salgótarjáni és karancsalji bírák! Panaszképpen élőmbe terjesztetett, hogy némely salgótarjáni lakosok azon mondásomat balul magyarázták, mely szerint oda utasítottam őket, hogy addig míg Balassagyarmatról visszajövök, mely folyó hó január 25-én fog történni, a robottól mentté tétetnek, úgy azonban, hogy addig egész csendességben legyenek. Miután pedig ellenkezően viselik magukat, sőt némelyek annyira vetemednek, hogy az uraság világos jussait hatalmasan sértegetni merészelnek, a legszigorúbb fenyítés terhe alatt